VEZÉRCIKK – Politikai reakciók és válaszreakciók sorát indította be a két héttel ezelőtti európai parlamenti választás Romániában.
2014. június 05., 20:192014. június 05., 20:19
A Szociáldemokrata Párt (PSD) két törpe szatellitpártjával karöltve aratott győzelme arra kényszerítette a jobboldali pártokat, hogy helyzetükkel szembenézve egyesítsék erőiket. Ezzel egy csapásra úgy tűnt: a PSD győzelme pürrhoszi, hiszen azzal egybekovácsolja ellenzékét, amelynek erejét egyesítve esélye van arra, hogy egyenlő félként álljon vele szemben. Erre a PSD-nek is lépnie kellett, ezért újabb szövetséges után nézett.
A Dan Voiculescu-féle médiahátszél miatt fontos konzervatívok, a pártjaikból dezertált politikusok alkotta opportunista UNPR és az RMDSZ mellett már csak egy párt van talpon a vidéken: a bulvártévé-mogul Dan Diaconescu populista alakulata, a Dan Diaconescu Néppárt.
Az a párt, amely számára a politikai doktrína vagy ideológia ismeretlen fogalom (bár ezzel legalább őszinte a többi párthoz képest, amelyek nevükben ugyan szociáldemokraták vagy liberálisok, de bármikor képesek a szociáldemokrata vagy a liberális elvekkel ellentétesen politizálni), és amelynek kampányígéretei a rendcsinálás és a pénzosztás ígéretében merültek ki.
A politikához nem értő, alacsony iskolázottságú, bulvárfaló tömegek azonban fogékonyak voltak erre, és jóvoltukból a párt mintegy 14 százalékkal bekerült a parlamentbe, ami meglehetősen kemény kritika a hagyományos pártok és politikai osztály tevékenységével és eredményeivel szemben.
A PPDD frakciója és támogatottsága rekordgyorsasággal olvadt: honatyáinak nagy többsége már a kormányoldalt erősíti.
A vele való hivatalos együttműködés ugyanakkor már problémás. Egy bohócpártról van ugyanis szó, amelynek vezetője az ország történelmének egyik legnagyobb szemfényvesztését követte el az Oltchim vegyi üzem privatizációjában való kamurészvétellel.
Kormányra emelésével egy, az országnak jelentős gazdasági és presztízsveszteséget okozó személy kezébe adna hatalmat a PSD. Kérdés, hogy a koalíciós tag RMDSZ fölemeli a szavát, vagy a kormányszereplés lehetőségéért cserében asszisztál, illetve tevékenyen részt vesz egy politikai kalandor legitimálásában.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!