Ez ugyanis egyértelműen azt jelenti, hogy amennyiben a bukaresti kormánykoalíció ragaszkodik az igazságügyi törvények módosításaihoz, amelyeket az ország közvéleményének jelentős része, és – mint látható – az európai uniós illetékesek is korrupt politikusok megmentésére tett kísérletnek tekintenek, akkor egyrészt marad a „szégyenpad”, vagyis továbbra sem bíznak Bukarestben annyira, hogy folyamatos ellenőrzés nélkül hagyják. Másrészt pedig hosszú időre benne ragad a másodrendű tagállami státusban, már abban az értelemben, hogy polgárai továbbra is ki lesznek zárva a belső határellenőrzés nélküli uniós térségből.

Persze ez ürügynek sem utolsó Juncker és az EB számára, hiszen eddig sem rajtuk múlt, hogy Románia nem lehet a schengeni övezet tagja. Ő maga már beiktatásakor azt a célt tűzte ki, hogy a jelenlegi bizottság mandátumának lezártáig megszűnjön az ország fölötti „gyámkodás”, és Románia csatlakozhasson a schengeni csapathoz, ám ezt több nyugati tagállam – elsősorban a korrupcióellenes harc eredményeinek elégtelenségére hivatkozva – megvétózta.

Ilyen körülmények között egyre kínosabb, hogy az EU végrehajtó szervéről napról napra nyilvánvalóbb: képtelen megvalósítani kitűzött céljait. Talán ennek is betudható, hogy Junckerék most bekeményítettek, és a schengeni csatlakozás további halogatásával fenyegetnek – mintha lenne ráhatásuk arra, hogy az mikor valósul meg. Nem mintha a szóban forgó törvénymódosítások nem lennének valóban gyanúsak, leginkább azért, mert éppen a kormánykoalíciót alkotó pártok – főleg a szociáldemokraták – politikusai közül kerül ki a munkáját amúgy egyáltalán nem makulátlanul végző korrupcióellenes ügyészség legtöbb „ügyfele.”

Némiképp meglepőnek tűnhet ugyanakkor, hogy Klaus Johannis államfő – miközben igyekezett a romániai igazságszolgáltatás rendíthetetlen védelmezőjének szerepében tetszelegni – mennyire visszafogottan nyilatkozott. Persze alapvetően igaza van abban, hogy a sérelmeket elsősorban saját hatáskörben, az országon belül kell megoldani, nem feltétlenül kell minden ügy miatt a „tanító bácsihoz”/ Fényes Portához – kinek melyik tetszik –, azaz Brüsszelhez rohangálni panaszra.

A békülékenyebb hangnem ugyanakkor inkább taktikázásnak tűnik. Jövőre elnökválasztás esedékes, márpedig ez azt jelenti, hogy az idei év már vagy enyhébb, vagy fokozottabb mértékben a kampány jegyében fog telni. Ezért nem akarja annak az ódiumát viselni, hogy ő a „hazaáruló”, az ő panaszai miatt nem engedi Brüsszel Romániát a schengeni övezethez csatlakozni.

Márpedig abban biztosak lehetünk, hogy ha a koalíció – és a hatalmon lévő román pártokat ezen a téren lelkesen támogató RMDSZ – igazságüggyel kapcsolatos ténykedéseire hivatkozva Románia továbbra is megfigyelés alatt marad, azt a kormányerők mindenképpen megpróbálják majd az ő, illetve a hozzá közel álló pártok „félretájékoztató kampányára” ráverni.

Az sem mellékes szempont, hogy meglehetős szégyen lenne az ország számára, ha jövőre úgy venné át az EU soros elnökségét, hogy hivatalosan éppen „büntetésben” van az uniós alapértékek megsértése miatt – bármit is jelentsenek ezek. És persze a figyelmeztetés, hogy az ügyet az országban kell megoldani, arra is vonatkozik, hogy ha az igazságszolgáltatás kérdésében Brüsszelt ismerik el döntőbírónak, az precedensértékű lehet, és majd más témában is komolyabban bele kíván szólni a romániai ügyekbe – ha már egyszer Románia Johannis bejelentése szerint az Unió mélyebb integrációja mellett elkötelezett.

Ne adj’ Isten, ha egyszer Brüsszelben más szelek fújnak majd, és egyszer csak nem akarják többé a homokba dugni a fejüket a nyilvánvaló jogsértésekkel szembesülve, akár még kisebbségi ügyekben is.

korábban írtuk

Nem vettek tudomást Bukarestben Juncker figyelmeztetéséről

Kizárólag a pozitív oldalát hajlandóak meglátni a bukaresti illetékesek Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnöke szerdai, a romániai igazságügyi rendszer és az igazságszolgáltatás működését szabályozó törvények módosításait érintő nyilatkozatainak.