2010. augusztus 27., 10:472010. augusztus 27., 10:47
A terv az egyik diák tiltakozása miatt sajnos dugába dőlt, de mi mégis úgy véljük, hogy az oktató csupán igazi pedagógusként szeretett volna viselkedni. Megkísérelte a mindennapi életre nevelni nebulóit, szép szóval, játszani is engedve őket. Hiszen immár majdnem tíz éve, hogy világunkat a terror határozza meg. A hivatalos propaganda szerint terrorellenes küzdelem zajlott/zajlik a Közel-Keleten, illetve Közép-Ázsiában, de hát éppen mostanában tűnik úgy, hogy hatékonysága nagyjából a román kormány gazdaságiválság-ellenes intézkedéseivel egyenértékű. Igaz, talán előbbi javára szól, hogy terrorellenes harcost már láttak. Szóval a derék ausztrál tanár semmi mást nem akart tenni, mint hogy látva a terror elleni küzdelem kudarcát, egyszerűen egy alapvető harcászati fogást alkalmazott, és az „ismerd meg az ellenséged” elvét ültette gyakorlatba. Ennek lényege, hogy a tanítványoknak bele kell élniük magukat a terroristák helyzetébe, hogy átérezzék, milyen lehet az ő fejükkel gondolkodni. Ez a leghatékonyabb módszer az ellenség kiismerésére. Úgyhogy a metódust nem elítélni kell, hanem átvenni. Tehát például az iskolákban – lehetőleg már általánosban, de gimnáziumban mindenképp – be kell vezetni a hasonló, valódi életre nevelő gyakorlatokat. A zsebtolvajlás meg a betöréses lopás például csupán alsó tagozaton alkalmas a személyiségfejlesztésre, és a gonosz elleni küzdelemre való nevelésre. Gimnáziumban már közgazdasági ismereteket kell oktatni, amelyek alapját a különböző spekulatív machinációk képezik, például az olyanok, amelyek nyomán hajléktalanoknak nyújtunk ingatlanhitelt, majd az így összegyűlt portfóliót első osztályú hitelállományként adjuk tovább erre szakosodott pénzügyi cégeknek. Mindezek elsajátítása nyomán a diákoknak remélhetőleg sikerül elsajátítaniuk minden olyan trükköt, amelyeket felnőttként felhasználva majd fölvehetik a harcot a gonosz erők ellen. De ha mégsem, akkor a zsebtolvaj-, rabló- és spekulatív kurzusok során legalább szert tehetnek annyi tapasztalatra, amennyi elegendő lesz majd ahhoz, hogy az eljövendő szép új világban megállják a helyüket.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.