2010. augusztus 27., 10:472010. augusztus 27., 10:47
A terv az egyik diák tiltakozása miatt sajnos dugába dőlt, de mi mégis úgy véljük, hogy az oktató csupán igazi pedagógusként szeretett volna viselkedni. Megkísérelte a mindennapi életre nevelni nebulóit, szép szóval, játszani is engedve őket. Hiszen immár majdnem tíz éve, hogy világunkat a terror határozza meg. A hivatalos propaganda szerint terrorellenes küzdelem zajlott/zajlik a Közel-Keleten, illetve Közép-Ázsiában, de hát éppen mostanában tűnik úgy, hogy hatékonysága nagyjából a román kormány gazdaságiválság-ellenes intézkedéseivel egyenértékű. Igaz, talán előbbi javára szól, hogy terrorellenes harcost már láttak. Szóval a derék ausztrál tanár semmi mást nem akart tenni, mint hogy látva a terror elleni küzdelem kudarcát, egyszerűen egy alapvető harcászati fogást alkalmazott, és az „ismerd meg az ellenséged” elvét ültette gyakorlatba. Ennek lényege, hogy a tanítványoknak bele kell élniük magukat a terroristák helyzetébe, hogy átérezzék, milyen lehet az ő fejükkel gondolkodni. Ez a leghatékonyabb módszer az ellenség kiismerésére. Úgyhogy a metódust nem elítélni kell, hanem átvenni. Tehát például az iskolákban – lehetőleg már általánosban, de gimnáziumban mindenképp – be kell vezetni a hasonló, valódi életre nevelő gyakorlatokat. A zsebtolvajlás meg a betöréses lopás például csupán alsó tagozaton alkalmas a személyiségfejlesztésre, és a gonosz elleni küzdelemre való nevelésre. Gimnáziumban már közgazdasági ismereteket kell oktatni, amelyek alapját a különböző spekulatív machinációk képezik, például az olyanok, amelyek nyomán hajléktalanoknak nyújtunk ingatlanhitelt, majd az így összegyűlt portfóliót első osztályú hitelállományként adjuk tovább erre szakosodott pénzügyi cégeknek. Mindezek elsajátítása nyomán a diákoknak remélhetőleg sikerül elsajátítaniuk minden olyan trükköt, amelyeket felnőttként felhasználva majd fölvehetik a harcot a gonosz erők ellen. De ha mégsem, akkor a zsebtolvaj-, rabló- és spekulatív kurzusok során legalább szert tehetnek annyi tapasztalatra, amennyi elegendő lesz majd ahhoz, hogy az eljövendő szép új világban megállják a helyüket.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.