2011. január 25., 10:042011. január 25., 10:04
Tudom ezt autós ismerőseimtől, akik hosszasan panaszkodtak nem egy alkalommal arról, hogy például a törött szélvédőt nem fizette ki a biztosító, mert arra nem vonatkozik a biztosítás, ha a szomszéd „kölyke” kiveri az ablakot. De arra sem érvényes, ha ugyanaz a tróger szöggel karcolja az autóra: „utálom a kocsid színét”. S most itt állok tanácstalanul egy újabb biztosítás előtt, ami rám is érvényes, méghozzá a kötelező lakásbiztosítás előtt.
Tudom, hogy lekéstem már ama kedvezményt, amit a nálam hiszékenyebbek élvezhettek, és azt is tudom, hogy ha sokáig morfondírozom, még felárat is fizethetek a végén, mert manapság, ami nálunk kötelező, az alól nem igazán van kibúvó. Mégis, még mindig ott tartok, hogy állok és várok, hátha valakinek eszébe jutna, hogy a kötelezőben egy kicsit disztingváljanak. De miért is mondom ezt? Többek közt azért, mert ha valamire büszke vagyok a lakhelyemet illetően, nos, az többek között az, hogy bennünket itt, Gyergyóban nem igazán fenyeget semmilyen természeti katasztrófa. Ugyanis annyira magasan van a medence, hogy özönvízjellegű árvíznek kell lennie, hogy itt komoly károkat okozzon a lakásokban.
A medencét körülölelő hegyek pedig bástyaként védenek a kárt okozó szélviharoktól, tornádóktól, de ugyanezek a hegyek szelídítik enyhére a földrengéseket is. Tarthatnánk esetleg a tűztől, de közel száz éve annak, hogy olyan mértékű tűzesetet jegyeztek, amikor egy egész vagy fél utcasor a lángok martalékává vált. S akkor kérdem én, mégis mire fizessem, hol, mikor veszem hasznát annak a kötelező lakásbiztosításnak, amire előbb-utóbb szerződést kell kötnöm? Mert erősen tartok attól is, hogy ha netán a fennebb vázolt katasztrófák közül valamelyik mégis érintené Gyergyót, az ország többi része olyan siralmas helyzetben lenne, hogy a pénzeket oda és nem hozzánk irányítanák. Mi pedig nyugtázhatnánk, mint már annyi egyéb esetben: „járni jár, de nem jut...”
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.