2009. március 13., 12:202009. március 13., 12:20
A projekt körülbelül annyira bonyolult, mint egy fakocka: ha valaki fölhívja a művész által megadott számot, a következő szöveget hallja: „Halló, itt az Isten. Nem vagyok a közelben, de a sípszó után, kérem, hagyjon üzenetet!”. Van der Dong azzal indokolta az ötletet, hogy az képes hozzásegíteni az embereket ahhoz, hogy megálljanak és elmerengjenek az élettel kapcsolatos kérdéseiken. „Olyan, mintha imádkoznál. A hangüzenet hozzásegít, hogy rendezd a gondolataidat, elmélkedj” – állítja a művész.
Aki a jelek szerint a legkevésbé sem szenved az álszerénység nyavalyájától, hiszen nem kis egó kell ahhoz, hogy valaki a fennvaló nevében üzenetrögzítgessen. Most nem feltétlenül a blaszfémia tényére gondolok – jómagam nem tartozom az istenhívők közé, úgyhogy különösebben nem érzem magam sértve az ötlet miatt –, hanem arra, hogy voltak olyan idők, amikor azokat, akik hirtelen, minden átmenet nélkül istennek nyilvánították magukat, jóindulatú, fehér köpenyes úriemberek egy olyan intézményben szállásolták el, ahol a továbbiakban háboríthatatlanul társaloghattak magukat Buddhának, Allahnak vagy Sívának képzelő kollégáikkal. Sőt, ha szerencséjük volt, még magával Napóleonnal vagy Nagy Sándorral is találkozhattak, mindjárt két-három példányban.
Amúgy meg arra is kíváncsi lennék, tényleg vannak-e olyanok, akik annyira elkeseredettek, hogy képesek komolyan venni ezt a kezdeményezést. A meghitt élményt ugyanis nem biztos, hogy erősíti az a tény, ha a vonal túlsó végén recsegő hang fogadja a jelentkezőt, az meg még kevésbé, ha ne adj’isten a túlterheltség miatt a fennvaló folyamatosan foglaltat jelez.
Azt is érdemes lenne megnézni, milyen arcot vágnának az érintettek, ha a műfaj hirtelen interaktívvá válna. Bizonyára nem akármilyen élmény lenne, ha reggel, ébredés után a telefonjukat bekapcsolva a következő hangüzenet fogadná őket. „Helló, itt az Isten. Láttam, hogy kerestél, de sajnos éppen elfoglalt voltam. De semmi gond, az előjegyzési naptár szerint ma estére már személyesen is elmondhatod a problémádat idefönn.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok