2009. március 13., 12:202009. március 13., 12:20
A projekt körülbelül annyira bonyolult, mint egy fakocka: ha valaki fölhívja a művész által megadott számot, a következő szöveget hallja: „Halló, itt az Isten. Nem vagyok a közelben, de a sípszó után, kérem, hagyjon üzenetet!”. Van der Dong azzal indokolta az ötletet, hogy az képes hozzásegíteni az embereket ahhoz, hogy megálljanak és elmerengjenek az élettel kapcsolatos kérdéseiken. „Olyan, mintha imádkoznál. A hangüzenet hozzásegít, hogy rendezd a gondolataidat, elmélkedj” – állítja a művész.
Aki a jelek szerint a legkevésbé sem szenved az álszerénység nyavalyájától, hiszen nem kis egó kell ahhoz, hogy valaki a fennvaló nevében üzenetrögzítgessen. Most nem feltétlenül a blaszfémia tényére gondolok – jómagam nem tartozom az istenhívők közé, úgyhogy különösebben nem érzem magam sértve az ötlet miatt –, hanem arra, hogy voltak olyan idők, amikor azokat, akik hirtelen, minden átmenet nélkül istennek nyilvánították magukat, jóindulatú, fehér köpenyes úriemberek egy olyan intézményben szállásolták el, ahol a továbbiakban háboríthatatlanul társaloghattak magukat Buddhának, Allahnak vagy Sívának képzelő kollégáikkal. Sőt, ha szerencséjük volt, még magával Napóleonnal vagy Nagy Sándorral is találkozhattak, mindjárt két-három példányban.
Amúgy meg arra is kíváncsi lennék, tényleg vannak-e olyanok, akik annyira elkeseredettek, hogy képesek komolyan venni ezt a kezdeményezést. A meghitt élményt ugyanis nem biztos, hogy erősíti az a tény, ha a vonal túlsó végén recsegő hang fogadja a jelentkezőt, az meg még kevésbé, ha ne adj’isten a túlterheltség miatt a fennvaló folyamatosan foglaltat jelez.
Azt is érdemes lenne megnézni, milyen arcot vágnának az érintettek, ha a műfaj hirtelen interaktívvá válna. Bizonyára nem akármilyen élmény lenne, ha reggel, ébredés után a telefonjukat bekapcsolva a következő hangüzenet fogadná őket. „Helló, itt az Isten. Láttam, hogy kerestél, de sajnos éppen elfoglalt voltam. De semmi gond, az előjegyzési naptár szerint ma estére már személyesen is elmondhatod a problémádat idefönn.”
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.