2012. május 02., 08:222012. május 02., 08:22
Mindenesetre egyhamar nem fogunk kimerítő választ kapni a minden idők legrövidebb mandátumát megért román kormány bukásának okaira, arra, hogy a Traian Băsescu irányította demokraták önként, előre kidolgozott stratégia alapján engedték-e át a kormányrudat az ellenzéknek, mérgezett almát kínálva a Ponta–Antonescu-tandemnek, vagy valóban elfogyott mögülük a hatalom.
A „játékos elnök” habitusát, a szociáldemokraták vezetőjéről alkotott korábbi véleményét („az én mandátumom idején nem lesz kormányfő egy felelőtlen másodpilóta”) ismerve az államfő fölöttébb gyanús higgadtsággal adta át a fegyvert, a kormányalakítási megbízatást Victor Pontának. Majd a törvényhozási választások eredményei alapján derül ki, hogy Băsescu kelepcébe csalta-e az ellenzék nála sokkal tapasztalatlanabb vezérét – ahogy arra Ion Iliescu fel is hívta a figyelmet –, vagy egyszerűen a politikai realitás kényszerének hatására cselekedett.
Az azonban máris egyértelmű, hogy az irányítást átvevő balliberálisok ellenzékben tanúsított vehemenciája néhány nap alatt elpárolgott, és már abban sem olyan biztosak, hogy a korábbi jobbközép kormányokkal szemben megfogalmazott követelésükkel összhangban megemelik a béreket és a nyugdíjakat. Eközben nem véletlen, hogy a pixisből kiesett RMDSZ már a helyhatóságival egy időben megrendezné a parlamenti választásokat, hiszen tulajdonképpen már azt is eldöntötte, a törvényhozási megmérettetésen sem működik együtt a másik két magyar párttal.
Addig is biztosra vehető az ellenzékbe került szövetség hangnemének alapos radikalizálódása, ezzel próbálva tompítani kormányszerepe sikertelenségeit, az új hatalom borítékolható magyarellenes intézkedéseit. És közben arra várva, hogy ismét számára kedvező irányt váltson a kiszámíthatatlan bukaresti nagypolitika.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok