2012. május 02., 08:222012. május 02., 08:22
Mindenesetre egyhamar nem fogunk kimerítő választ kapni a minden idők legrövidebb mandátumát megért román kormány bukásának okaira, arra, hogy a Traian Băsescu irányította demokraták önként, előre kidolgozott stratégia alapján engedték-e át a kormányrudat az ellenzéknek, mérgezett almát kínálva a Ponta–Antonescu-tandemnek, vagy valóban elfogyott mögülük a hatalom.
A „játékos elnök” habitusát, a szociáldemokraták vezetőjéről alkotott korábbi véleményét („az én mandátumom idején nem lesz kormányfő egy felelőtlen másodpilóta”) ismerve az államfő fölöttébb gyanús higgadtsággal adta át a fegyvert, a kormányalakítási megbízatást Victor Pontának. Majd a törvényhozási választások eredményei alapján derül ki, hogy Băsescu kelepcébe csalta-e az ellenzék nála sokkal tapasztalatlanabb vezérét – ahogy arra Ion Iliescu fel is hívta a figyelmet –, vagy egyszerűen a politikai realitás kényszerének hatására cselekedett.
Az azonban máris egyértelmű, hogy az irányítást átvevő balliberálisok ellenzékben tanúsított vehemenciája néhány nap alatt elpárolgott, és már abban sem olyan biztosak, hogy a korábbi jobbközép kormányokkal szemben megfogalmazott követelésükkel összhangban megemelik a béreket és a nyugdíjakat. Eközben nem véletlen, hogy a pixisből kiesett RMDSZ már a helyhatóságival egy időben megrendezné a parlamenti választásokat, hiszen tulajdonképpen már azt is eldöntötte, a törvényhozási megmérettetésen sem működik együtt a másik két magyar párttal.
Addig is biztosra vehető az ellenzékbe került szövetség hangnemének alapos radikalizálódása, ezzel próbálva tompítani kormányszerepe sikertelenségeit, az új hatalom borítékolható magyarellenes intézkedéseit. És közben arra várva, hogy ismét számára kedvező irányt váltson a kiszámíthatatlan bukaresti nagypolitika.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.