2012. május 07., 10:372012. május 07., 10:37
Emlékezetes: már a megbukott PDL–RMDSZ-kormány előtt is meglebegtették a hangulatjavító intézkedések jóváhagyásának lehetőségét, azt szabva feltételül, hogy az első negyedévi gazdasági mutatók ezt kivitelezhetővé tegyék. Az indok a szociális stabilitás elérése volt: igaz ugyan, hogy az IMF számára a pénzügyi és a gazdasági stabilitás, az adósságok visszafizetése mindig is első számú prioritás volt, azonban ez csak akkor lehetséges, ha a politikai és társadalmi helyzet legalább viszonylag stabil.
A nemzetközi hitelezőknek a legkevésbé sem hiányzott a kormány bukása, hiszen az rendszerint a gazdaságra is kihatással van, ezért is „támogatták meg” az előző kormányt azzal, hogy a gazdasági feltételek teljesülésének esetén belementek a béremelésbe a választási évben. A kormány azonban ennek ellenére megbukott – igaz, nem gazdasági okokból, hanem egy sovén indíttatású bizalmatlansági indítvány nyomán - , és tulajdonképpen beigazolódtak a gazdasági hatásokkal kapcsolatos félelmek, hiszen a kormány bukását követően megzuhant a lej az euróhoz képest.
Ezért az IMF-nek most döntenie kellett: belemegy abba, hogy az új kormány a pénzügyi nehézségek ellenére bért emelhessen – a makrogazdasági feltételek ugyanis ehhez nem teljes mértékben adottak –, vagy szembenéz azzal a veszéllyel, hogy a megnyirbált bérek visszaemelése, illetve a megcsonkított nyugdíjpénzek kifizetésének elmaradása esetén szociális forrongások törnek ki, amelyek további politikai, ezáltal pedig gazdasági válsághelyzetet generálnak.
A hitelezők az előbbi változat mellett döntöttek. A kérdés most az, milyen intézkedéseket – adó- vagy illetékemeléseket, további elbocsátásokat, esetleg újabb állami cégek privatizációját – követeltek a béremelés jelentette költségvetési hiány kompenzálására. Mert abban biztosak lehetünk: ahogy nincs ingyenebéd, úgy ingyenes béremelés sincs egy pénzügyileg gyenge, hitelekből élő országban.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.