2010. november 30., 11:122010. november 30., 11:12
Gyaníthatóan igazából nem is az lepi meg a világ vezető politikusait és elemzőit, hogy az Egyesült Államok diplomáciai képviseletei jelentéseket küldenek Washingtonba az állomáshelyükön tapasztalható eseményekről, sőt még az sem hat újdonságként, hogy az amerikai hírszerzés olyan, a nemzetközi közvélemény előtt rejtett információk birtokába jutott, amelyek akár kompromittálóak is lehetnek egyes államokra.
Hiszen a jó öreg CIA csupán a dolgát tette – és lehetőségeihez mérten ugyanígy jár el minden ország titkosszolgálta. Még csak az sem annyira súlyos, hogy újfent bebizonyosodott: a washingtoni illetékesek igencsak lekezelően és arrogánsan vélekednek a világ vezető politikusairól. Hiszen egyrészt ezzel amúgy is tisztában van mindenki, másrészt pedig a titkosnak vélt belső kommunikációban más országok diplomáciai testületei, illetve hírszerző szolgálatai is megengednek maguknak vaskosabb kijelentéseket egyik-másik nagyhatalom vezetőjéről.
Ami azonban valóban megdöbbentő, az az, hogy ezen információk ilyen tömegesen a világ nyilvánosága elé kerülhettek. Az amerikai hírszerző szolgálatok és elhárítás számára a lehető legrosszabb bizonyítványt állítja ki az incidens, hiszen a világ egyik legprofesszionálisabb szakszolgálatáról derült ki, hogy képtelen megőrizni a rábízott legtitkosabb adatokat, olyannyira hogy azokat egy, az egyik Irakban állomásozó hírszerzési egységnél szolgáló közkatona is zavartalanul elolvashatta, sőt akár továbbíthatta is a leleplező portálnak.
Washington most igencsak kényes helyzetben van, hiszen mintegy húsz éve tartó egyedüli szuperhatalmai pozícióját már amúgy is egyre többen kérdőjelezik meg. Ráadásul a mondvacsinált okok miatt kirobbantot iraki, és az egyre kilátástalanabb afganisztáni háború nyomán amúgy is megtépázott imázsú Amerika iránti bizalom most még tovább csökken. Ám ezért a legkevésbé sem egy tikos információkat kiszivárogtató közlegény az első számú felelős.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.