2011. március 04., 10:142011. március 04., 10:14
Sajtótájékoztatót hívtam össze, amelyen az ilyen párti, olyan párti és a mindenféle párti sajtó jelenlétében elmondtam, hogy ideje félretenni a hülyeséget, az oktondi vitát, a makacs butaságot, a buta makacsságot, és itt az ideje emberül meghányni-vetni, és főleg rendbe tenni a mi közös dolgainkat; de legfőképpen itt az ideje úgy dolgozni, hogy a célt lássuk, ne egyebet. S még azt is elmondtam, hogy magára vessen, aki velem szót nem ért. Érdekes módon az egész sajtó szó szerint, kihagyások, belemagyarázások, egyszóval ferdítések nélkül idézte az általam elmondottakat; utána megint és megint és mindig. És az újságok nyomán egyre többen kezdték megérteni, hogy romboló marakodás helyett építő érvelést és főleg munkát akarok. Úgyhogy legnagyobb meglepetésemre a polgármester-választáson a szavazatok háromnegyedét megszereztem.
A bizalmat megköszönve a tanácsban egyre több képviselőt kezdtem meggyőzni arról, hogy legalább erre a négy évre tegyük félre a hülyeséget, az oktondi vitát, a makacs butaságot, a buta makacsságot, hányjuk-vessük, és főleg tegyük rendbe a mi közös dolgainkat, és legfőképpen dolgozzunk, a célt lássuk, ne egyebet. Mert ez a kicsi város, ez a kicsi vidék belefáradt már a viszálykodásba s az ennek is köszönhető kilátástalanságba. Az elején nem ment simán, mert az évődéssel mérgezett embereknek szokatlan volt az új alapállás, s főleg az, amikor a gyűléseken a mellé- és félrebeszéléseket rendszerint azzal vágtam el: hagyjuk a meséket, és ne azt keressük, hogy mit miért nem lehet, inkább halljuk a megoldást. S ha teszem, nem rátok haragszom, hanem értetek. Egy ideig a megyénél is értetlenül álltak az új helyzet előtt, hogy ez az ember – vagyis én – mit akar, biztosan nem normális, de azért le tudtunk ülni, beszélgetni, és meg tudtuk találni a mindenki számára elfogadható közös nevezőt. Mert kezdték megérteni, hogy az én álláspontom szerint ennek a kicsi városnak s ennek a kicsi vidéknek a sorsa felette áll mindenféle pártérdeknek, buta makacsságnak, makacs butaságnak és egyébnek, miről az imént szót ejtettem; és legalább adjunk esélyt.
S akkor ilyen körülmények között munkához láttunk. Lett új járda és aszfaltút, új ivóvízvezeték és csatornarendszer mindenfelé. Mert a polgármester-kollégákkal összefogtunk. Szépen gurultak az autók és az építésre szánt pénzek: új iskola épült, uszoda, sportcsarnok, a régi, romos bányairoda motellé, az újabbik vidéki könyvtárrá és múzeummá alakult, olvasó-, kiállító- és előadóteremmel, végre beköthettük a helyreállított gumós őselefántot, ki lévén legalább európai szintű és hírű ritkaság, a világ minden szegelikából jöttek csudájára a turisták. Száz kilométeres körzetben emlékházak, festett és faragott bútorok, vártemplomok, emlékművek, kohók, hámorok, ódon kastélyok és udvarházak, fatornácos házikók, hegyek, völgyek, patakok, tavak, erdők és mezők, mind-mind csak úgy vonzották az ilyent nem látott vendégeket. Akik lévén éhesek, szomjasak és fáradtak, ettek, ittak, aludtak, és itthagyták a pénzüket. A férfinép kocsikáztatta, az asszonynép etette és itatta, a tudósabbja mindenféle történetekkel traktálta az idegeneket. Mások erdőn-mezőn s mindenféle kicsi üzemekben dolgoztak, a gyermekek itthon tanultak, nem kellett már menni Magyarba, Olaszba, Spanyolba, de Amerikába sem. Jaj igen, sípályát is csináltunk, és feredőket, s mert nem apadt ki a vidék borvize kútja, élet pezsdült felénk.
És még azt álmodtam, hogy a kórházban valaki nagyon betegen feküdt. Nem emlékszem, hogy ki volt, de arra igen, hogy az udvaron nagyon sokan voltunk, és imádkoztunk. Nappal és éjszaka, heteken át. Isten minden kétséget kizáróan meglátta a közös jóakaratot, mert a beteg meggyógyult.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.