2012. május 14., 09:242012. május 14., 09:24
Tény, hogy abban a szupermarketben, ahol negyedik éve legalább heti rendszerességgel vásárolunk, és már részesültünk is – ha jól emlékszem, háromszor – tíz tízlejes bónuszban a száz lej feletti vásárlás jutalmaként, legutóbb azzal leptek meg, hogy már a negyven lej feletti heti kosár is megér egy szelvényt, amit aztán... és itt következik a valódi „nyeremény”, a jó adag időpocséklás.
Merthogy a szelvény egyik sarkában van egy lekaparandó sáv, amit ugyebár helyben kell elvégezni, az üzlet dolgozóinak éber felügyelete mellett. A csomagokkal való bajlódás mellett igazán nem hiányzott ez a kaparászás, de ha ezt nyertem, akkor bánja kánya. Mielőtt nekiláttam volna, elmagyarázták, hogy ha a lekapart részen az áll, hogy nyertem, akkor kapok egy tízlejes bónuszt, otthon őrizgetem a számlával együtt, és majd egy idő után jövök és levásárolom. Nem tudom, miért nem lepett meg, hogy a szabaddá vált sávon az állt: nyeretlen.
Biztosan azért, mert fiatal koromban eléggé szenvedélyesen vásároltam a borítékolt sorsjegyeket, jelentős összeget soha nem nyertem, egy párszor húzhattam még egyszer, de legtöbbször a nyeretlenek táborát erősítettem. Az eladók most is meggyőződtek a kapargatás eredményéről, és kezdték magyarázni a következő lépést: a szelvény másik oldalán meg kell töltenem személyi adataimmal a sok rubrikát, majd pedig bedobnom az e célból felállított dobozba.
Én viszont egyrészt kezdek tele lenni a különböző ürügyekkel tőlem kicsalogatott adatok gyűjtésével, illetve – bizalom „az ősi erényben” alapon – azonosítóimnak, ki tudja, milyen célra való felhasználásával, másrészt pedig éppen nem volt arra időm, hogy a csomagok ide-oda rakosgatását még rubrikatöltögetéssel is dúsítsam. Úgyhogy „nemes egyszerűséggel” közöltem az engem árgus szemekkel figyelő teremfelelőssel, hogy nem csinálok semmit.
Egy kicsit meglepődött, de valószínűleg láthatta rajtam, hogy vitának nincs helye, úgyhogy legyintett, és azt mondta, akkor dobjam az egészet a szemétkosárba. Úgy tettem, remélve, hogy aznapra kimerítettem a kötelező időpocsékolást jelentő „nyereményeső” kiélvezését jelentő lehetőségek tárházát. Azóta pedig, amikor a kasszánál felismernek, legföljebb rám kérdeznek: ugye, nem kérek tombolát?! Eredménynek ennyivel is beérem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok