JEGYZET – Nagyon érdekes, ám számomra teljesen idegen világ a nemzetközi értéktőzsdék világa, eszem ágában sincs belekontárkodni az alkuszok adásvételeibe.
2014. május 20., 20:072014. május 20., 20:07
Kíváncsi vagyok viszont, mi történik az időjárási jelenségek értékeinek jegyzésével, irányítja-e valaki az árfolyamokat, vagy megy minden a saját feje után. Millió embertársammal együtt ugyanis abban a hiedelemben szocializálódtam, hogy a májusi eső aranyat ér, amihez társult még egy sajátosan nekünk szóló meskete is.
Ennek értelmében egyik legpatinásabb nevű főnemesünk, akinek birtokai egy kisebb ország területénél is nagyobbak voltak, megkérdezte a májusi záport tétlenül szemlélő intézőjétől, miért nem tesz valamit a károk megelőzéséért. Az intéző legyintett és szokásától eltérően fitymálóan visszakérdezett: miféle károk, gróf úr, többet ér ez a májusi eső az egész birtoknál.
Hát ezt az esetet sürgősen elfelejthetjük, mert mára óriásit zuhant a májusi eső aranyának az értéke. Nevezhetjük akár csúfos bukásnak is – tény, hogy Közép-Európától mifelénk haladva ismételten víz alatt áll majdnem minden. Pillanatnyilag Szerbiát mossák a hullámok, és alkudozni, lobbizni ezúttal nem lehet: a kontinens vizeinek rendíthetetlen nagyasszonya, a Duna, befogad minden feléje igyekvő folyót, és viszi magával őket a tenger felé. Hogy közben mi lesz, azt nem lehet tudni, legföljebb csak felkészülni lehet – ha kell, a legrosszabbra is.
Nálunk a legrosszabb az indolencia, a folytonos csodavárás: hátha velünk nem esik meg ilyesmi, hátha elapad az ár, míg ideér, hátha megjönnek a katonák és megerősítik a gátakat. Esetleg rendelnek egy-két vízelátkozó misét, ahogy az öntözőberendezések sikeres szétlopása után csinálták a szárazságban, csak akkor vizet varázsoltattak (volna) az összeverbuvált papi csapattal. Ennyire futja, meg aztán a sápítozásra.
Rémálomszerű az a nyolc év előtti kép, amikor egy moldvai faluban térdig álltak a kocsmában a vízben, és a sörösüvegeket lóbálva kiabáltak, miért nem jönnek már a katonák. Most ráadásul – ki tudja, miért – elfelejtettek segítséget nyújtani a szerbeknek, a több felől jött kritika hallatán csak azt bizonygatták, hogy majd támogatják az EU-csatlakozásukat.
A kárfelmérés egyelőre még odébb van, vonuljon le az ár, aztán vehetjük számba, maradt-e valami. Biztosak csak abban lehetünk, hogy oda a májusi eső aranya, baj már az egek vize, nem áldás. A régi értékeket őrző ládafia meg közben teljesen kiürült.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!