Makkay József

2019. augusztus 05., 09:20

Hurrá, nyaralunk!

Nem véletlenül kölcsönöztem a hatvanas évek híres szovjet filmszatírájának címét a román kormány által bevezetett üdülési csekkekkel történő nyaralás felvezetőjének. Mindkettő alapból szatíra abban a formájában, ahogyan megszületett. De amíg a filmet szórakozásból nézi végig az ember, és jót nevet rajta, addig a viccesnek tetsző üdülési csekk történetét a saját bőrén szenvedi végig.

Mint más esetekben is megtörtént, a vakációs jegyek rendszerét a román kormány úgy koppintotta le EU-s országoktól, hogy felhasználásukat a hazai gyakorlatban nem gondolták végig. Azóta kiderült, hogy a hűbelebalázs módjára elsősorban az állami alkalmazottak részére elkülönített fizetési bónusz a legtöbb felhasználónak több gondot okoz, mint elégtételt.

Az adócsalás paradicsomában, Romániában sok panzió vagy szállodatulajdonos eleve nem örül a hivatalos fizetési eszközöknek, a számlázásnak, hiszen az újabb „kényszerítő” láncszemet jelent az államkassza és cége között, amivel növeli a pénzügyi ellenőrzés és ezzel együtt a lebukás kockázatát is. Másrészt a falusi turizmus hálózatában rendszerint feketén vagy jó esetben félhivatalosan dolgozó házi vendégfogadók szintén nem vonhatóak be a rendszerbe. Marad tehát a törvényes előírásokat betartó szállóvendég-fogadó cégek hálózata, de ezeknek is csak egy része hajlandó elfogadni az üdülési csekkeket. Az ő fenntartásuk érthető: a vendég által értékjegy formájában kifizetett szolgáltatás ellenértékét rendszerint két-három hónap múlva kapja vissza bankszámlájára a szállót működtető cég, de hallottam már hat hónapos várakozási időről is. Megszokhattuk, hogy az államkassza nem sieti el a törlesztést, ha ő tartozik az adófizetőnek, így aztán sok vállalkozó inkább az azonnali bevételek híve. És ez nem tulajdonosi rosszindulat. A romániai turizmus nagyon szezonfüggő: pár fedett, télen-nyáron egyaránt működő hazai fürdőt leszámítva a legtöbb üdülőövezet kihasználtsága pár hónapos periódusra szorítkozik, ami viszonylag sovány üzletté teszi a hazai vendéglátást. A minőségi turizmushoz szükséges nagyobb befektetés hosszú idő alatt térül meg, így a vállalkozónak vagy a tulajdonosi körnek kétszer is meg kell gondolnia, mennyiért és milyen fizetési eszközök felhasználásával fogad vendégeket.

De van itt egy másik bökkenő is. Sok vendéglátó sincs tisztában azzal, hogy pontosan mire használható a vakációs jegy, illetve mit lehet vele törvényesen kifizetni. Van, aki arra esküszik, hogy csak szállásra, mások szerint éttermi fogyasztásra is alkalmas. Ezt saját bőrünkön tapasztaltuk meg idén, amikor a tavaly nyárról megmaradt üdülési csekkek egy részével a tavaszi vakáció idején telefonáltuk végig fél Erdélyt, hol találnánk szállást egy hosszú hétvégére. Nagyon nehezen ment! Többnapos kutakodás után végül Déván kötöttünk ki a szocializmus idején épült egyik szállodában, ahol a helyszínen derült ki, hogy a jegy csak szállásra érvényes, mert a hotel éttermét már nem a szállót fenntartó cég, hanem egy „külső” vállalkozás működteti. És akkor kezdődtek az újabb tárgyalások és alkudozások telefonon az étterem tulajdonosával, akivel nagy nehezen sikerült zöld­ ágra vergődni: ha mi megegyezünk a szálloda vezetőségével, hogy az éttermi fogyasztás ellenértékére is átvegyék a vakációs jegyet, akkor a két cég ennek összegét egymás között fogja kiegyenlíti. Egy ekkora „sikerélmény” után már nem is foglalkoztatott a szállodai szobák állapota...

Számomra azóta is abszurd, hogy például a magyarországi minta alapján miért nem lehet a romániai turisztikai jegyeket bármelyik étteremben, strandon, vagy más turisztikai helyszínen is felhasználni? Miért terhelik a vendéget és a vendéglátót felesleges bürokráciával? Miért nem arra törekszik a kormány, hogy az üdülési csekkel minél több lehetőséget teremtsen a szürkébe vagy éppen feketébe forduló román gazdaság egy fontos szeletének a kifehérítésére?

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. augusztus 02., péntek

Politikai szekták és zenei safe space-ek

Ha valaki konzervatív, akkor nem hallgathat liberális – vagy annak mondott – előadókat, illetve ha valaki liberális, akkor nem zenélhet konzervatív – vagy annak mondott – közönség előtt.

Pataky István 2019. július 31., szerda

Tusnádi üzenetek

Nem tudom, jó-e, vagy sem, hogy a román sajtó nem kapta fel a fejét a tusnádfürdői szabadegyetem idei történéseire.

Balogh Levente 2019. július 30., kedd

Együtt. De hogyan?

A 30. jubileumi Tusványos egyik legfontosabb hozadéka a magyar pártok és szervezetek közötti megállapodás, amelynek értelmében tervet dolgoznak ki az operatív együttműködésről a következő két évben.

Rostás Szabolcs 2019. július 29., hétfő

A polgáraira veszélyes állam

A közelmúltban úgy adódott, hogy egy banális, de kellemetlen ügyben rendőrséghez kellett fordulnunk. A hatóság munkatársainak hozzáállása kapcsán tulajdonképpen nem is érheti szó a ház elejét, jó szándékkal, megfelelő gyorsasággal viszonyultak a problémához.

Balogh Levente 2019. július 26., péntek

PSD: stratégia vagy lovak közé dobott gyeplő?

Ez egy szép ellenséges viszony kezdete – fordíthatnánk visszájára Kertész Mihály híres filmje, a Casablanca szállóigévé vált záró mondatát annak nyomán, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) úgy döntött: saját jelöltet indít az államfőválasztáson.

Makkay József 2019. július 25., csütörtök

Harminc év Tusványos, harminc év rendszerváltás

Többféle kerek évforduló kapcsolódik az idei esztendőhöz. Harminc évvel ezelőtt fogalmazódott meg egy kézdivásárhelyi éjszakai buliban a mai tusványosi tábor ötlete magyarországi és erdélyi fiatalok között, akik később a két ország magyar politikai elitjének tagjaivá váltak.

Rostás Szabolcs 2019. július 24., szerda

Lemmingek és politikai kamikazék

Ha nem lennénk tisztában vele, hogy a barátságos rágcsálóféle úgymond öngyilkos hajlamáról szóló vélekedés minden alapot nélkülöző humbug csupán, azt mondhatnánk, a kormányzó román szociáldemokraták ugyanúgy a vesztükbe rohannak, mint a norvégiai lemmingek.

Borboly Csaba 2019. július 24., szerda

Borboly Csaba: a Békás-szorost Hargita Megye Tanácsa szerezte vissza (egyelőre alapfokon), nem Mezei János

Talán sokan már el is feledkeztek róla, olyan régóta húzódik a Hargita és Neamț megye közti határvita. Hargita Megye Tanácsánál nem felejtettük el, és már tíz éve is emlékeztettük rá a gyergyószentmiklósi városvezetést, hogy teendője van az ügyben.

Kiss Judit 2019. július 23., kedd

Egy fecske és egy mentőautó

Miközben a hazai fiatalok tekintélyes hányada fogja a vándorbotot, és külföldön próbál szerencsét, történt, hogy tizenkét évnyi olaszországi, franciaországi munka után hazatért szülővárosába egy, a nyugat-európai országokban sofőrként dolgozó férfi.

Bálint Eszter 2019. július 22., hétfő

A zöld ötven árnyalata

Vállalom a műanyagmentes július kihívást, vagy csak egyszerűen #plasticfreejuly #műanyagmentesjúlius – láthattuk számos ismerősünk Facebook- vagy Instagram-bejegyzéseiben az elmúlt bő három héten.

Vélemény
Balogh Levente: Politikai szekták és zenei safe space-ek

Ha valaki konzervatív, akkor nem hallgathat liberális – vagy annak mondott – előadókat, illetve ha valaki liberális, ...

Pataky István: Tusnádi üzenetek

Nem tudom, jó-e, vagy sem, hogy a román sajtó nem kapta fel a fejét a tusnádfürdői szabadegyetem idei történéseire.

Balogh Levente: Együtt. De hogyan?

A 30. jubileumi Tusványos egyik legfontosabb hozadéka a magyar pártok és szervezetek közötti megállapodás, ...