2010. július 22., 10:432010. július 22., 10:43
Mint az agárversenyeken a műnyulat a kutya előtt, úgy lebegtették annak idején előttünk is. Állítólag azt kellett (volna ) építenünk, s talán ha nem lazsáljuk el a nagy héruppot, fel is épül. Bár kétlem. Az a gyanúm, hogy amikor megszületett ez a plusz-mínusz végtelenbe kitolt jövő ötlete, már akkor is ugyanaz a gondolat munkált a kiötlője fejében, mint az öregasszonyéban. Vagyis hogy mindig volt valahogy, majd csak lesz most is, fő, hogy a mát megússzuk, aztán majd meglátjuk.
A legnagyobb baj az, hogy a jelenleg regnáló korifeusok ebben a jövővel kecsegtetésben szocializálódtak. Magyarán: ezt szokták meg. Látták, hogy ha nem is mindenki hitte el, sokan beletörődtek az ahogy lesz, úgy lesz gondolatába. Csak rosszabb ne legyen – mondták, mások szerint – árnyaltabban?! – rosszabb úgysem lehet. De, lehet rosszabb, az ilyen irányú találékonyság majdnem végtelen. Bár engedélyeztek most maguknak másfél hónapnyi szusszanást, elvégre egész évben hordozták az országlás jármát, kell egy kis pihenés. Sikerült az IMF-et kicselezniük a bejelentett intézkedésekkel, az aktuális pénzek állítólag meg is érkeztek, úgyhogy jöhet a lébecolás. Szeptemberig. Csak történik addig valami. Önnön megnyugtatásukra bedobták a szörnyszülött minimáladó megszüntetésének határidejeként az október 1-et is, sürgősen hozzátéve, hogy lehet abból november 1. is!
Az emberek vagy megszokják a magas árakat, vagy pöffen egy nagyobbat a puliszka (robbanni nem fog, különösen nyáron nem, elvégre emberek vagyunk, akinek nagyon fő a feje a gondoktól, megmártózhat itt-ott-amott és lehűlhet). Addig meg ki lehet még gondolni valami haladékot, a mesebeli öregasszonyhoz hasonlóan. Mondjuk sürgősségi kormányrendelettel kimondatni, hogy augusztus 31-én álljon meg az idő. Amíg kivizsgálják és eldöntik hogy ez jogos-e vagy jogtalan, alkotmányos-e avagy sem, hajaj, mennyi idő eltelik és mi minden bekövetkezhet! A lényeg az, hogy az ajtófélfán ott álljon jól olvashatóan: HOLNAP! A többi már csak rutin dolga. Végül ugye, hogy eljött a negyvenöt éven át lobogtatott „napfényes jövő” is?! Hát persze! Ha nem is éppen úgy, ahogy ígérték. Vagy tévednék és majd csak holnap érkezik?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok