2010. július 22., 10:432010. július 22., 10:43
Mint az agárversenyeken a műnyulat a kutya előtt, úgy lebegtették annak idején előttünk is. Állítólag azt kellett (volna ) építenünk, s talán ha nem lazsáljuk el a nagy héruppot, fel is épül. Bár kétlem. Az a gyanúm, hogy amikor megszületett ez a plusz-mínusz végtelenbe kitolt jövő ötlete, már akkor is ugyanaz a gondolat munkált a kiötlője fejében, mint az öregasszonyéban. Vagyis hogy mindig volt valahogy, majd csak lesz most is, fő, hogy a mát megússzuk, aztán majd meglátjuk.
A legnagyobb baj az, hogy a jelenleg regnáló korifeusok ebben a jövővel kecsegtetésben szocializálódtak. Magyarán: ezt szokták meg. Látták, hogy ha nem is mindenki hitte el, sokan beletörődtek az ahogy lesz, úgy lesz gondolatába. Csak rosszabb ne legyen – mondták, mások szerint – árnyaltabban?! – rosszabb úgysem lehet. De, lehet rosszabb, az ilyen irányú találékonyság majdnem végtelen. Bár engedélyeztek most maguknak másfél hónapnyi szusszanást, elvégre egész évben hordozták az országlás jármát, kell egy kis pihenés. Sikerült az IMF-et kicselezniük a bejelentett intézkedésekkel, az aktuális pénzek állítólag meg is érkeztek, úgyhogy jöhet a lébecolás. Szeptemberig. Csak történik addig valami. Önnön megnyugtatásukra bedobták a szörnyszülött minimáladó megszüntetésének határidejeként az október 1-et is, sürgősen hozzátéve, hogy lehet abból november 1. is!
Az emberek vagy megszokják a magas árakat, vagy pöffen egy nagyobbat a puliszka (robbanni nem fog, különösen nyáron nem, elvégre emberek vagyunk, akinek nagyon fő a feje a gondoktól, megmártózhat itt-ott-amott és lehűlhet). Addig meg ki lehet még gondolni valami haladékot, a mesebeli öregasszonyhoz hasonlóan. Mondjuk sürgősségi kormányrendelettel kimondatni, hogy augusztus 31-én álljon meg az idő. Amíg kivizsgálják és eldöntik hogy ez jogos-e vagy jogtalan, alkotmányos-e avagy sem, hajaj, mennyi idő eltelik és mi minden bekövetkezhet! A lényeg az, hogy az ajtófélfán ott álljon jól olvashatóan: HOLNAP! A többi már csak rutin dolga. Végül ugye, hogy eljött a negyvenöt éven át lobogtatott „napfényes jövő” is?! Hát persze! Ha nem is éppen úgy, ahogy ígérték. Vagy tévednék és majd csak holnap érkezik?!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.