2011. április 07., 10:052011. április 07., 10:05
Vagyis pontosan mire költötték el a pártok a rendelkezésükre bocsátott közpénzeket, adományokat. Miközben a tengerentúl ez az elszámoltatási gyakorlat már akkor is így működött, és a világ legtermészetesebb dolga volt, nálunk a politikai szervezetek ma is azt szeretnék, ha mindez hétpecsétes titok maradna.
A magyar és a román állam által nyújtott költségvetési támogatások fölött egyes-egyedül diszponáló RMDSZ úgy viselkedik, mintha a rossz emlékű kommunista párt lenne, amely senkinek sem tartozott elszámolással, neki azonban hatalmában állt mindent és mindenkit elszámoltatni. A Tőkés László vezette nemzeti tanács által kezdeményezett, a közpénzek útját, elköltését firtató próbálkozást a szövetség vezetői most ugyanolyan arrogáns stílusban próbálják lesöpörni az asztalról, mint annó a Krónika ankétját, amely éveken keresztül igyekezett utánajárni: miként és mire költötte az RMDSZ az erdélyi magyar közösség kulturális, művelődési életét finanszírozni, identitásmegőrzését szolgálni hivatott román állami pénzeket. Ezekkel ugyanis az alakulat soha nem számolt el azok előtt, akiknek tulajdonképpen köszönheti ezt a több millió euróra rúgó támogatást: az erdélyi magyarok előtt.
Csak azután hozta nyilvánosságra ezeknek a közpénzeknek a sorsát, hogy lapunk megbogarászta például a Communitas Alapítvány számvetését – de akkor is csak a finanszírozás pályázati úton kiosztott egyharmadáról volt hajlandó referálni, az azóta is ismeretlen úton, csupán sejthető célokra szétosztott pénzek sorsa homályba vész. Miközben a magyarországi támogatási összegek kapcsán évekre visszamenőleg közzétették, ki részesült a határon túl – és ki nem – az adófizetők pénzéből, az RMDSZ nem gondolhatja komolyan, hogy továbbra is elkerülheti az arra történő válaszadást, tételesen mire fordította azt a pénzt, amit választói, a romániai magyar kisebbség nevében, azok adójából vett fel. Eközben persze számon lehet kérni a rivális politikai alakulat működésére fordított pénzek forrását is, csakhogy nem szabad elfelejteni: a döglött macska áthajításával az RMDSZ még nem lesz szalonképesebb a közélet szemében.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!