2010. március 15., 10:152010. március 15., 10:15
Aztán miután megbizonyosodtam róla, hogy igenis, valóban középiskoláskori osztálytársam a küldője, a második gondolatom az lett: ááá, nem lehet igaz, biztos Pali barátom kicsit becsípett, amiatt „hadovál” összevissza nekem. „Igazán?! Na és, hogy történt?” – kérdeztem, mire a gyors válasz így hangzott: „Három és fél kilós fiút szült a menyecském.”
„Hűha, még menyecskéje is van...” – morfondíroztam magamban, és eldöntöttem: nagyon fáradt vagyok, valamit folyamatosan félreértek, hiszen egyidősek vagyunk, honnan neki menyecske, meg unoka!? Meg egyébként is nem olyan régen volt, amikor nagy előszeretettel együtt tekeregtünk Ilus néni románóráiról, és titokban cigarettázgattunk a Micsurin nevű iskolakertben. Illetve az is alig néhány éve történt, amikor Pali a szilenciumteremben a fél osztálynak magyarázta a deriválási képleteket, amiket egyedül csak ő értett az egész osztályból. S az sem történt olyan régen, amikor diákként sorfalat álltunk a tízéves érettségi találkozóra érkező véndiákoknak, és azon kuncogtunk, talán éppen Palival: „milyen öregek” a húszas éveik végén járók.
Hát ezeken morfondíroztam miközben Pali már képet is küldött az új családtagról. Aztán a kisember békés kis arcocskáját szemlélve, visszatértem a jelenbe, és számolni kezdtem. Hogy is van ez? Palinak a fia – ha jól emlékszem – egyidős az én fiammal. Igen, úgy kell lennie, hiszen ezt még a tízéves érettségi találkozónkkor tisztáztuk. Tehát mindkét fiú 27 éves... Aztán eszembe jutott az is, hogy ennyi idős koromban nekem hatéves fiam, Palinak pedig már két gyereke volt.
„Hűha! Ezek szerint a kedves, régi osztálytársam nem csípett be, és nem is beszél összevissza, hiszen a számítások szerint is lehet unokája” – morfondíroztam tovább, miközben már pironkodtam, hogy még nem is gratuláltam Palinak. „Gratulálok!” – írtam gyorsan az üzenetet, nehogy a merengésben megfeledkezzek a legfontosabbról. Aztán miután kimerítettük a „kinek a gyerekei hol, mivel foglalkoznak” témát, áttértünk a „hogy eltelt az idő” kezdetűre, és arra, hogy hamarosan a harmincéves érettségi találkozónkra kell készülődnünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok