2009. január 29., 11:142009. január 29., 11:14
Hogy a helyzet súlyos, azt minden esetre sejteni lehetett – és nem csupán abból, hogy a büdzsétervezet véglegesítését szolgáló tárgyalásokat ismét csak saját one man show-jává változtató Băsescu államfő tegnap drámai hangon bejelentette, hogy baj van. Hanem abból is, hogy a kabinet most kétségbeesetten próbálja győzködni a szakszervezeteket arról: álljanak el csillagászati béremelési követeléseiktől. A feladat nem könnyű – már csak azért sem, mert épp a kormánypártok voltak azok, amelyek a tavalyi választási kampányban irreális bérkövetelésekre sarkallták az érdekvédelmi szervezeteket. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a költségvetési tárgyalásokba a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége is beszállt. Mérget vehetünk rá, hogy a vitában nem a szakszervezetek pártját fogják. Hiszen ismét csak Băsescutól tudjuk, hogy az országnak több milliárd dolláros hitelre lenne szüksége, amelyet vélhetően a nemzetközi pénzügyi szervezet felügyeletével biztosítana az EU. A hitel szükségességének meglebegtetése arra utal, hogy a kormány nem képes egymagában megbirkózni a krízis következményeivel. Ez pedig sötét jövőt vetít előre: az ilyen hiteleket ugyanis nem kénye-kedve szerint használhatja fel az ország, a pénzügyi szervezet szigorúan megszabja, mihez kezdjen vele. Ez pedig veszélybe sodorhatja a vállalkozások működőképességének megőrzésére szolgáló intézkedéseket. A magyar példa is jelzi az ellentmondást: miközben az IMF ellenzi az adócsökkentést – attól tartva, hogy az állami bevételek csökkenése veszélyeztetheti a hitel visszafizetését – , most már a kormány is rájött: a kisebb adók új befektetésekre ösztönözhetik a vállalkozásokat. A román kabinet bajban van, mivel – amúgy teljesíthetetlen – ígéreteinek megszegése miatt egy hónap alatt alaposan megcsappant vele szemben az amúgy sem túl nagy közbizalom. Márpedig a kormány hitelválsága nem sok jóval kecsegtet a tekintetben, hogy képes lesz megbirkózni az ország gazdaságát fenyegető válsággal.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.