Hitelválság

Hogy a helyzet súlyos, azt minden esetre sejteni lehetett – és nem csupán abból, hogy a büdzsétervezet véglegesítését szolgáló tárgyalásokat ismét csak saját one man show-jává változtató Băsescu államfő tegnap drámai hangon bejelentette, hogy baj van. Hanem abból is, hogy a kabinet most kétségbeesetten próbálja győzködni a szakszervezeteket arról: álljanak el csillagászati béremelési követeléseiktől. A feladat nem könnyű – már csak azért sem, mert épp a kormánypártok voltak azok,  amelyek a tavalyi választási kampányban irreális bérkövetelésekre sarkallták az érdekvédelmi szervezeteket. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a költségvetési tárgyalásokba a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége is beszállt. Mérget vehetünk rá, hogy a vitában nem a szakszervezetek pártját fogják. Hiszen ismét csak Băsescutól tudjuk, hogy az országnak több milliárd dolláros hitelre lenne szüksége, amelyet vélhetően a nemzetközi pénzügyi szervezet felügyeletével biztosítana az EU. A hitel szükségességének meglebegtetése  arra utal, hogy a kormány nem képes egymagában megbirkózni a krízis következményeivel. Ez pedig sötét jövőt vetít előre: az ilyen hiteleket ugyanis nem kénye-kedve szerint használhatja fel az ország, a pénzügyi szervezet szigorúan megszabja, mihez kezdjen vele. Ez pedig veszélybe sodorhatja a vállalkozások működőképességének megőrzésére szolgáló intézkedéseket. A magyar példa is jelzi az ellentmondást: miközben az IMF ellenzi az adócsökkentést – attól tartva, hogy az állami bevételek csökkenése veszélyeztetheti a hitel visszafizetését – , most már a kormány is rájött: a kisebb adók új befektetésekre ösztönözhetik a vállalkozásokat. A román kabinet bajban van, mivel – amúgy teljesíthetetlen – ígéreteinek megszegése miatt egy hónap alatt alaposan megcsappant vele szemben az amúgy sem túl nagy közbizalom. Márpedig a kormány hitelválsága nem sok jóval kecsegtet a tekintetben, hogy képes lesz megbirkózni az ország gazdaságát fenyegető válsággal.