2009. január 29., 11:142009. január 29., 11:14
Hogy a helyzet súlyos, azt minden esetre sejteni lehetett – és nem csupán abból, hogy a büdzsétervezet véglegesítését szolgáló tárgyalásokat ismét csak saját one man show-jává változtató Băsescu államfő tegnap drámai hangon bejelentette, hogy baj van. Hanem abból is, hogy a kabinet most kétségbeesetten próbálja győzködni a szakszervezeteket arról: álljanak el csillagászati béremelési követeléseiktől. A feladat nem könnyű – már csak azért sem, mert épp a kormánypártok voltak azok, amelyek a tavalyi választási kampányban irreális bérkövetelésekre sarkallták az érdekvédelmi szervezeteket. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a költségvetési tárgyalásokba a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége is beszállt. Mérget vehetünk rá, hogy a vitában nem a szakszervezetek pártját fogják. Hiszen ismét csak Băsescutól tudjuk, hogy az országnak több milliárd dolláros hitelre lenne szüksége, amelyet vélhetően a nemzetközi pénzügyi szervezet felügyeletével biztosítana az EU. A hitel szükségességének meglebegtetése arra utal, hogy a kormány nem képes egymagában megbirkózni a krízis következményeivel. Ez pedig sötét jövőt vetít előre: az ilyen hiteleket ugyanis nem kénye-kedve szerint használhatja fel az ország, a pénzügyi szervezet szigorúan megszabja, mihez kezdjen vele. Ez pedig veszélybe sodorhatja a vállalkozások működőképességének megőrzésére szolgáló intézkedéseket. A magyar példa is jelzi az ellentmondást: miközben az IMF ellenzi az adócsökkentést – attól tartva, hogy az állami bevételek csökkenése veszélyeztetheti a hitel visszafizetését – , most már a kormány is rájött: a kisebb adók új befektetésekre ösztönözhetik a vállalkozásokat. A román kabinet bajban van, mivel – amúgy teljesíthetetlen – ígéreteinek megszegése miatt egy hónap alatt alaposan megcsappant vele szemben az amúgy sem túl nagy közbizalom. Márpedig a kormány hitelválsága nem sok jóval kecsegtet a tekintetben, hogy képes lesz megbirkózni az ország gazdaságát fenyegető válsággal.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.