Hitel, válság

Amúgy félreértés ne essék: a hitel intézménye önmagában nem ördögtől való, a gazdaság működése elképzelhetetlen lenne a bizonyos mértékű kamat fejében kölcsönzött összegek nélkül. A mostani helyzet azért felháborító, mert a román politikai élet prominensei az elmúlt hónapokban egyszerűen eltitkolták az ország lakossága elől a gazdaság valós helyzetét. Az ok: az elmúlt év végén lezajlott parlamenti választások kampányában sem az akkori kormány, sem az ellenzék nem akart tudomást venni arról, hogy a világ gazdasága egyre mélyebben süllyed a válságba. Ehelyett felelőtlen ígéretek garmadájával próbálták kábítani a választókat – bár tény, hogy az akkori kormány, amellett, hogy a kampányosztogatás intézményét azért előszeretettel alkalmazta, a populista ígéretkampányban nem ért föl az ellenzékig, amely képes volt ötvenszázalékos béremeléssel kecsegtetni a pedagógusokat. A gond az, hogy a mostani, Romániában is egyre érezhetőbb válság következményeivel épp a populista, a válság tényét semmibe vevő korábbi ellenzéki pártoknak kell kormánypozícióból megbirkózniuk. Bár tény, hogy Románia távolról sincs olyan rossz helyzetben, mint Magyarország, amely szintén IMF-hitelre szorult – itt a jegybank előrelátó megszorító intézkedéseinek köszönhetően nem pöröghetett fel annyira a fogyasztás és a mértéktelen hitelfelvétel, mint ott – , a baj itt is lehet még hasonló mértékű. Míg ugyanis alapesetben kedvező helyzetet jelenthetne a kormány számára, hogy a kedvezőtlen intézkedések meghozatala után még négy év áll rendelkezésére, hogy rendbe hozza az országot, addig Romániában az idei is választási év. Traian Băsescu államfő máris saját újraválasztási kampányának eszközévé tette a hitelfelvétel kérdését, és nem kétséges, hogy az EP-választások sem kedveznek a szükséges megszorítások bevezetésének. Ami elszomorító, hiszen ha a pártok a vészhelyzetben is egymással lesznek elfoglalva a válság kibekkelése helyett, a kormány tehetetlenségéért is mi fizetünk. És jóval többet, mintha csak az IMF-hitelt kéne törlesztenünk.