2009. március 11., 11:592009. március 11., 11:59
Amúgy félreértés ne essék: a hitel intézménye önmagában nem ördögtől való, a gazdaság működése elképzelhetetlen lenne a bizonyos mértékű kamat fejében kölcsönzött összegek nélkül. A mostani helyzet azért felháborító, mert a román politikai élet prominensei az elmúlt hónapokban egyszerűen eltitkolták az ország lakossága elől a gazdaság valós helyzetét. Az ok: az elmúlt év végén lezajlott parlamenti választások kampányában sem az akkori kormány, sem az ellenzék nem akart tudomást venni arról, hogy a világ gazdasága egyre mélyebben süllyed a válságba. Ehelyett felelőtlen ígéretek garmadájával próbálták kábítani a választókat – bár tény, hogy az akkori kormány, amellett, hogy a kampányosztogatás intézményét azért előszeretettel alkalmazta, a populista ígéretkampányban nem ért föl az ellenzékig, amely képes volt ötvenszázalékos béremeléssel kecsegtetni a pedagógusokat. A gond az, hogy a mostani, Romániában is egyre érezhetőbb válság következményeivel épp a populista, a válság tényét semmibe vevő korábbi ellenzéki pártoknak kell kormánypozícióból megbirkózniuk. Bár tény, hogy Románia távolról sincs olyan rossz helyzetben, mint Magyarország, amely szintén IMF-hitelre szorult – itt a jegybank előrelátó megszorító intézkedéseinek köszönhetően nem pöröghetett fel annyira a fogyasztás és a mértéktelen hitelfelvétel, mint ott – , a baj itt is lehet még hasonló mértékű. Míg ugyanis alapesetben kedvező helyzetet jelenthetne a kormány számára, hogy a kedvezőtlen intézkedések meghozatala után még négy év áll rendelkezésére, hogy rendbe hozza az országot, addig Romániában az idei is választási év. Traian Băsescu államfő máris saját újraválasztási kampányának eszközévé tette a hitelfelvétel kérdését, és nem kétséges, hogy az EP-választások sem kedveznek a szükséges megszorítások bevezetésének. Ami elszomorító, hiszen ha a pártok a vészhelyzetben is egymással lesznek elfoglalva a válság kibekkelése helyett, a kormány tehetetlenségéért is mi fizetünk. És jóval többet, mintha csak az IMF-hitelt kéne törlesztenünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok