Az ellenzék úgy próbálta meg ellensúlyozni a bizalmi szavazás során rá váró biztos kudarcot, hogy egy olyan témát vett elő, amelylyel korábban sikerrel lehetett mozgósítani a román szavazókat: a magyar „irredentizmus” kérdését. A szekus diverziókat idéző hisztériakampány az elmúlt években románellenes performanszaival a figyelem középpontjába került szerencsétlen alak – akivel kapcsolatosan azért nem ártana végre megvizsgálni, pontosan milyen körök is állhatnak mögötte – „Avram Iancu-akasztása”, valamint egy Orbán Viktor-üzenet ürügyén robbant ki, amelyet egybemostak egy másik, szándékosan rosszindulatúan értelmezett nyilatkozattal. Kezdeményezője pedig az a Nemzeti Liberális Párt, amely egyre lelkesebben lovagolja meg a szélsőséges nacionalizmus hullámait. A lépésben az a döbbenetes, hogy a magyarellenes uszítást a PNL egyszerű politikatechnikai húzásként lépte meg. Úgy próbált éket verni a két kormánypárt közé, hogy etnikai alapon kísérelte meg összeugrasztani őket, mondván: ha a PDL nem szavazza meg a magyar irredentizmust elutasító nyilatkozatot, akkor magyarbérenc. Ha viszont megszavazta volna, akkor az ellenzék reményei szerint az RMDSZ fordított volna hátat neki. Nem így alakult – a PDL-nek a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor szinte egyedül Budapest áll ki Bukarest mellett, a legkevésbé sem hiányzik egy nemzetközi szintű magyar–
román konfliktus. Az ellenzék pedig nagyon ingoványos talajra tévedt. Ha a magyarellenességre építi identitását, akkor kemény idők jönnek, azonban ebbe hosszú távon csak belebukhat. A mai romániai magyarság ugyanis már nem a 90-es évek megfélemlített közössége: számos jogot szerzett, és az autonómia szellemét sem lehet már fenyegetéssel visszazárni a palackba. Főleg úgy nem, hogy most anyaországa is mögötte áll, és deklaráltan a magyar közösség közérzetétől teszi függővé a kétoldalú kapcsolatok milyenségét. Márpedig Bukarest számára – lásd például a schengeni csatlakozás kérdését – továbbra is Budapesten keresztül vezet az út Nyugat felé. Arról nem is beszélve, hogy mára azért az átlag román polgár is tudja: attól, hogy a magyaroknak rossz, neki még nem jut több kenyérre a fizetéséből.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!