2011. május 10., 09:512011. május 10., 09:51
Mert ki kellett mennem, az tény, egyrészt a piacon bevásárolni, másrészt mert egyéb hivatalos ügyem is akadt. De egyelőre nem akaródzott kimenni, így hát odatettem egy adag kávét főni.
Gondoltam, előbb kávézom, aztán majd ráér még eldönteni, hogy bocsánatot kérjek, vagy sem a téli dzsekitől, bakancstól, miegymástól, mert megfagyni nem akartam, az biztos. Közben a fűtőtestben is kotyogni kezdett a meleg víz, lassan átmelegedtek a csövek, így örömmel nyugtázhattam, hogy legalább a lakásban nem kell fagyoskodnom a májusi télben. Ekkor toppant be az egyik szomszédasszonyom azon mérgelődve: „aztán vajon mennyit kell majd fizetnünk azért a kevés fűtésért, amit a hirtelen lehűlés okán most adnak?”
Felvetésére már én is dühös lettem, hiszen amikor jóleső érzéssel melengettem megfagyott kezem a fűtőtesten, nem is gondoltam arra, hogy ezért fizetni is kell, illetve hogy ezzel hétről nyolcra növekszik a fűtésszámlás hónapok száma. Próbáltam nyugtatgatni háborgó szomszédasszonyomat azzal, hogy nem számolhatnak fel sokat, meg egyébként is május van, és globális felmelegedés veszélye fenyeget, szakértők mondták, nem ilyen szomszédasszonyok közötti magasröptű eszmecsere, ráadásul mi is írtunk erről az újságban. Ekkor toppant be a másik szomszédasszony, a 75 éves Mária néni, derűsen, mosolygósan, mintha azon a reggelen ki sem nézett volna az ablakon, és nem látta volna a májusi havazást.
Nosza, neki is töltöttem egy bögre kávét, ami időközben megfőtt, és hozzáfogtunk a szokásos szombat reggeli eszmecserékhez a világ sorsáról, a helybéli pletykákról, hogy ki?, kivel?, hol?, mit? stb., tudják, amit ilyenkor szokás és illik szomszédasszonyok társaságában. Miután szinte minden kérdést teljesen kimerítettünk, visszakanyarodtunk a globális felmelegedés kérdéskörére, megállapítva a korombéli szomszédasszonnyal, hogy bolond világban élünk, ha már májusban is havazik. „Hideg május, bő termés!” – állapította meg korához méltó bölcsességgel Mária néni, hozzáfűzve – „a régi öregek így tartották...” „No, majd meglátjuk!” – zsémbeltem kétkedve, mire Mária néni ugyanolyan derűsen és mosolygósan kifejtette: „Volt még ilyen, s kiújultuk...”
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!