2011. január 26., 10:112011. január 26., 10:11
Felesleges ecsetelni, hogy milyen pozitív üzenete van az ilyesfajta kezdeményezésnek. Mert elképzelhető, hogy például a moldvai Csángóföldön, vagy Erdélynek, netán a Kárpátokon túli részeknek is olyan vidékein, ahol a magyarok mondhatni magukra hagyottan és az anyanyelvű kultúra, a magyar nyelvi közeg tekintetében a sanyarúbbnál is sanyarúbb körülmények között, vagy bárhol vegyes házasságokban élnek, mekkora a beolvadás, a lemondás veszélye és kísértése. És olykor milyen a számlálóbiztosok gonosz szándéka.
Elég akár szándékosan, akár tévedésből csak egy kicsit homályosan kérdezni, és összemosni a nemzetiségre vonatkozó kérdést például az állampolgársággal vagy az anyanyelvvel, máris torzulhat a valóság, s vele együtt természetesen a végeredmény.
De elég csak egy kicsit rájátszani holmi nemzeti tartásnak nevezett érzelmekre, hogy kiderüljön: a Székelyföldön sem magyar minden magyar, mert székelyek is lakják e tájat, ami egyfelől a bennünket nem szeretők szempontjából politikailag is kiaknázható két külön tál tészta, másfelől pedig a mi szemszögünkből tévedés, mert az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc alighanem végérvényesen tisztázta az egyazon magyar nemzetünkhöz való tartozást. Ezt kell tehát bebizonyítanunk: van itt magyar jövő, mert van helyben maradás, és van gyermekáldás. És azt kell bebizonyítanunk, hogy Herder Erdélyre vonatkozóan is tévedett.
Nem kell mást tennünk, csak annyit, hogy erősítsük a csüggedőt, a félelemben, magára hagyatottságban vagy vegyes házasságban élőt: ne félj bevallani, hogy magyar vagy. Egyszerűen és tényszerűen, hivalkodás, kivagyiság, melldöngetés nélkül. Csak. Az igazunknak megfelelően. Hogy amikor megszámláltatunk, ne találtassunk könnyűnek. És híjával sem.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.