2011. február 16., 10:202011. február 16., 10:20
Dehogyis: közel két évtizedes pályafutása során törzskönyvezetté vált „politikai állatként” az államfő mindenkinél jobban tudja, miként kell kikecmeregni a vesztesnek tűnő helyzetekből. A teljesen fantáziátlan és erőtlen Emil Bockal ellentétben most is belátta, hogy jelenlegi felállásában a kormány és a Demokrata-Liberális Párt egyaránt a vesztébe rohan, eljött hát az ideje a radikális váltásnak, azaz egy új, pártoktól látszólag független miniszterelnöknek és a PDL-n belüli erőviszonyok tisztázásának. A jelek szerint utóbbi tűnik keményebb diónak, a demokraták „héjái” – Vasile Blaga, Radu Berceanu és Adriean Videanu – ugyanis meglehetősen húzódoznak attól, hogy nagyobb hatalmat, beleszólást engedjenek a párt élén a Băsescu által „röptetett galamboknak”, például Sever Voinescunak, Monica Macovei volt igazságügy-miniszternek vagy Teodor Baconschi külügyminiszternek. Az alelnöki posztért bejelentkező utóbbinak Berceanu eredeti hasonlattal élve szemére is vetette: hogyan is képzeli, hogy megpályázza a galambászegyesület vezetői posztját, amikor a hím madarakat sem tudja megkülönböztetni a tojóktól? Nem tudjuk, Berceanu valóban jártas-e a galambtenyésztésben, de ha nem, megsúgjuk neki: amikor egy állomány silány eredményeket produkál, óhatatlanná válik a vérfrissítés, az új, jobb teljesítményt ígérő egyedek bevonása. Ennek megspórolása esetén a tenyésztő sohasem fogja felvenni a versenyt a konkurenciával – és mindez hatványozottan érvényes a politikai pártokra is. Băsescu korábban kétszer is sikerrel alkalmazta ezt a módszert – amikor félreállította a párt éléről Petre Romant, majd pedig Theodor Stolojan helyett indult a 2004-es államfőválasztáson –, és befolyását ismerve nincs okunk kételkedni abban, hogy számításai ne jönnének be ismét. Annál is inkább, mivel a demokraták „politikushéjáit” ugyanvalóst megtépázták az elmúlt évek politikai eseményei, és a megszorítások miatt elégedetlen társadalom szívesebben ad hitelt a makulátlanabb galamboknak.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.