JEGYZET – A tengerentúlon már vége, nálunk most fordulnak a célegyenesbe. Mindenki számára világos, hogy az amerikai elnök közvetve vagy épp közvetlenül az egész világra hatással van, de nem nagyon értem a mesterségesen felturbózott indulatait olyanoknak, akiknek az égvilágán semmi beleszólásuk nem volt és nem is lesz az Újvilág választási eredményeibe.
2016. november 09., 20:072016. november 09., 20:07
Kár belemelegedni, ez is a globalizáció velejárója. Ami viszont nagyon is érdekel, hogy nem ártana a kampányolásuk technikai részleteit lekoppintani nálunk felé is, ne kelljen annyi álszentséget, sumákolást, más zsebében turkálást elszenvednünk. Ott utolsó percig, sőt még a voksolás közben is kampányolnak, pénzeket fogadnak el a világ legkülönbözőbb részeiből és nem tesznek úgy, mintha az utolsó napokban ma született bárányokká válnának, illetve mintha a szavazatvonzó pártpénzek savas esőként csepegtek volna az égből, és a cserepek közt szivárognak be a pártszékházakba.
Az persze egészen más kérdés, hogyan jutott körülbelül másfél évszázad alatt odáig az Egyesült Államok választási kampánya, hogy a most is emlegetett horribilis összegek folyjanak el óriásplakátokra, koncertekre és végső soron a kukákban landoló rengeteg propagandaanyagra, miután állítólag Abraham Lincolnnak mindössze 6 (hat) dollárjába került a kampánya: ennyiért vett egy hordó almabort, amit hívei számára a győzelem után csapra vert. (Ez az „összeg” nem megbízható forrásokból kiszivárogtatott, nem ellenőrizhető: történelmi írások utalnak a később egy színházi páholyban agyonlőtt elnök elmondására.)
Nálunk persze nem így megy, semmi nem őszinte, még az ellenfélnek szegezett kérdések sem: nem is lehetnek őszinték, mert ki tudja, jövő héten, jövő hónapban, vagy jövő évben nem ugyanabban a csapatban fognak-e játszani, márpedig játék közben az előzőleg felhajigált sár a csapattagokra is átragadhat. Az ígérgetésből viszont annyi zúdul a választóra, hogy sokszor úgy érezzük, belefulladunk a hazugságokba. És a magukkal nem bíró, féktelen csemeték kis csalárdságaihoz hasonló kvórumszámláló stiklik?! Néhány éven belül másodjára?! És a bugyuta gyerek mentegetőzése, hogy ez most nem elvevő, hanem juttató kis lopás volt?!
Ez mind olyasmi, amit már mi, edzettebbek fel sem veszünk! Igen, de vannak olyanok – és nem is kevesen – akik most nőttek bele a választópolgárkorba, vagy esetleg talán másodjára járulnak az urnákhoz. Ha megszokják, soha nem fognak leszokni róla. És akkor mi lesz itt?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!