JEGYZET – Tagadhatatlan, a világ bármely részén élnek olyanok, akiknek hivatása a csalás, s ha számbelileg meg is haladják az ittenieket, végeredményben ez önmagában nem vigasztal: félelmetes olyan környezetben élni, ahol a gazemberek nemcsak visszaélnek mások meggyőződésével és hitével, de aljasságaikkal nevetségessé is teszik azt.
2016. november 20., 21:232016. november 20., 21:23
A nagy kampányolásban most újra előkapták, ami lassan huszonhét esztendeje csodásan virágzik: az úgynevezett forradalmároknak osztogatott különféle előnyöket. Természetesen nem ingyen juttattak földet, házat, engedélyeket, adómentességet, járadékokat, sőt ingyenutazást is, hanem mindent csak szép sorjában, a szabott kenőpénzmennyiség lepengetését követően. A nagy adakozás pedig az adófizetők pénzéből összeguberált államkasszából folyik.
Vagyis kettőzött csalóhálózat működik: akik árulják az előnyöket, és akik igénybe veszik azt. Ha jól emlékszem, talán már ’91-ben robbant ki az első ilyen értelmű „leleplezés”, amikor kiderült, hogy egy magát élharcosnak mondó illető, akire főnökei a forradalmárigazolványok kiosztását bízták, jó pénzért osztogatta a boldogító papírost. Biztosan nem volt neki elég az egyik megyei elnöki székért járó fizetés, félt, nehogy éhen haljon. Lett ezen egy kis közcsámcsogás, de hamar elült, zavaros idők jártak akkoriban (is), másra terelődött a figyelem. Most éledt újjá, és az idevágó egyik legütősebb hír az, hogy közben nemcsak évről évre nőtt a kedvezményezettek száma, de már nem is egyszerű forradalmárigazolványt kapnak, hanem olyasmit, ami a tulajdonosának „hatékony harcosságát” bizonyítja.
Szép, nemes dolog! Ugyanúgy, mint az elmúlt rendszerben az „illegalisták”, akik akkoriban voltak a kivételezettek, mivel „életüket kockáztatva harcoltak egy jobb világért”. Ez volt a szlogen, amit két embernek kellett bizonyítania, lévén szó titkos, „földalatti” mozgalomról. Sokan szaladgáltak annak idején az országban, akik hármas csoportokban körbeigazolták egymást, majd éltek, mint hal a vízben. Ehhez képest ugye, mennyit fejlődtünk?! Nem kellenek az igazoló tanúk, csak az ezrével számolt eurók, készpénzben, és máris ott a hatékony harcosság igazolása. Olyan helyeken is, ahol nemcsak nem dörrent el egyetlen puska sem, de néhány nap múlva kezdték el sejteni, mintha történt volna valami az alatt az idő alatt, amíg ők a karácsonyi disznóvágással és a kötődő pálinkaivással gyürkőztek. Igaz, a disznóölés és pálinkavedelés nem semmi munka, komoly, hatékony harcot követel!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!