VEZÉRCIKK – Joe Biden amerikai alelnök bukaresti nyilatkozatai mintapéldái voltak a diplomatikus fogalmazásmódnak. Amikor az elért fejlődés méltatása mellett a korrupciót ostorozta, úgy küldte el a román kormányt melegebb éghajlatra, hogy az utána alig várta az indulást.
2014. május 22., 20:042014. május 22., 20:04
Tény, hogy Biden látogatása Románia stratégiai jelentőségének bizonyítéka. Közel helyezkedik el a Közel-Kelethez, és az ukrajnai válsághoz is a legközelebb fekvő NATO-tagállam. Az Egyesült Államok számára a közel-keleti befolyás – az ott található kőolaj miatt is – kulcsfontosságú.
Ugyanilyen lényeges Oroszország újbóli terjeszkedésének megakadályozása. (Ezen érdeke egybeesik a közép- és kelet-európai országokéval is). A román politikum ennek tudatában hajlandó teljesen kiszolgálni Washingtont. Egyrészt az ezért cserében remélt gazdasági haszonért, másrészt azért, mert úgy értékelik, hogy ma egyedül az Egyesült Államok képes az ország biztonságát szavatolni. Washington szintén gazdasági hasznot remél a partnerségtől.
Ahhoz azonban, hogy az amerikai befektetők még több pénzt ruházzanak be Romániában, kulturáltabb környezet szükséges. Ezért szólt a NATO-n belüli együttműködés mellett Biden szinte minden második mondata arról, hogy fokozni kell a korrupció elleni harcot, és biztosítani kell az igazságszolgáltatás függetlenségét.
Ezzel a dicséretek mellett keményen meg is dorgálta a kormányt, amelynek az utóbbi másfél évben épp azt rótták fel, hogy ezek ellen intézett támadást, és jókora kampányhátszelet biztosított a jogállamiság őrének szerepében tetszelgő Băsescu államfő körül tömörülő jobbközép erőknek. Biden szavaiból kiviláglott: a szervilis román vezetők közreműködésével Washington Romániában kívánja kiépíteni az amerikai energetikai cégek egyik európai hídfőállását.
Az ország energetikai függetlenségének szorgalmazása mögött vélhetően az a szándék áll, hogy az érintett amerikai cégek kedvezményezettként vehessenek részt a romániai projektekben, és ugyanolyan kritikátlan kormánytámogatást kapjanak a remélt politikai és anyagi haszonért cserében például a palagáz-kitermelés terén, mint tíz éve a torzóban maradt észak-erdélyi autópálya megépítésével pályáztatás nélkül megbízott Bechtel.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!