A jelek szerint a most kezdődő tanév végére a gyerekek három nappal okosabbak lesznek: feltehetőleg a minden perc drága elvet követve, a megszokott szeptember 15-ből lecsíptek három napot, hogy inkább a heti menetrendet kövessék.
2016. szeptember 11., 19:142016. szeptember 11., 19:14
S ha menetrendet mondtam, akkor meg kell ismételnem, mert természetesen az idén is nagyon nagy azoknak az iskoláknak a száma, amelyek nem kaptak zöld utat a helyi közegészségügyi ellenőröktől. Pontosan nem tudnám megmondani, mikor is kezdődött ez a tanév eleji hercehurca a padok, táblák állapota, az árnyékszékek kényelme és tisztasága körül, de arra emlékszem, hogy körülbelül a 90-es évek közepéig az osztályfőnökök összehívták a szülőket, és közös erővel fogadóképessé varázsolták a termeket, az illemhelyeket pedig a folyosókkal és lépcsőházakkal együtt a takarítószemélyzet tette rendbe.
Senki nem lázongott a szeptemberi közös takarításért, mert a saját gyerekeik számára csinálták, ráadásul aránylag kellemes közösségformáló akció is volt. Aztán az egyik miniszternek eszébe jutott, hogy ez a tanévben egyszeri közös munka a korrupció legalább olyan melegágya, mint az érettségi dolgozatok javítása közbeni kávéivás. És kiiktatták az iskolai tevékenységekből a szülőket, nehogy valaki becsempésszen egy-egy ingyenseprűt az osztályba. Ettől ugyan nem lettek jobb záróvizsga-eredmények, az viszont egyre inkább piszkálta a szülők és gyerekek nyári kedélyállapotát, hogy évről évre bizonyos tantárgyakból eszméletlen mennyiségű feladatot adtak elvégzésre.
Érdekes módon épp azok a tanárok, akiknek évközben nem mindig jutott ideje megtartani az órákat, mert különböző kisebb-nagyobb körű szájtépéseken vettek részt, ahol a főtéma a gyerekek tehermentesítése volt. Vagy a felsőbb szervek által igényelt iratcsomók összegyűjtésén ügyködtek. Tavaly ilyenkor találkoztam egy tanárrá lett volt tanítványommal, aki erről az állandóan növekvő papírmennyiségről panaszkodott. Azt tanácsoltam neki, hogy lehet nemet is mondani, nem kell minden eszementséget buzgón teljesíteni.
A napokban megint összefutottunk, és boldogan újságolta, hogy igyekezett a tanácsomat megfogadni. A betanultatásról, biflázásról, az egyéni példa erejéről nem is beszéltünk, mert közös a véleményünk. De arról igen, hogy él és virul az a hazai mondás, miszerint a holtak földdel, az élők papírral takaróznak. Pedig jobb volna tudással, hozzáértéssel és a gyerekek iránti tisztelettel kiállni, többet érne, mint a háromnapos ráadás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!