Ahogyan az lenni szokott egy-egy, a közvéleményt erősen megrázó katasztrófa kapcsán, a karácsonkői kórháztűz körülményei és fejleményei ráirányítják a figyelmet, hogy mennyi minden nem működik megfelelően, és hogy mi minden megtörténhet Romániában. (Kérdés, lesz-e egyáltalán kézzelfogható eredménye annak, hogy a tragédia nyomán újabb meg újabb hiányosságokra derül fény…)

Hogy milyen mértékű szabályszegések történhetnek, arra jó példa, ami a moldvai városban történt: a baleset napján hatósági engedély nélkül végeztek átalakításokat a kórházban, majd átköltöztették a betegeket az újonnan kialakított részlegre. Vagy az is, ami Vaslui megyéről derült ki, hogy ott egyetlen kórháznak sincs tűzvédelmi engedélye. Mindez történik öt kerek évvel a több mint hatvan emberéletet követelő Colectiv-tűzvész után. Úgy tűnik, Románia nem tanul semmilyen tragédiából. Ó, irgalom Atyja, ne hagyj el.

De nemcsak a megdöbbentő, életeket követelő katasztrófák juthatnak eszünkbe, hanem a rendszer olyan anomáliái, egyenetlenségei és visszatetsző fintorai, amik teljességgel lehetetlenné teszik, hogy az egészségügy bár távolról súrolja a normalitás határát. Tegyük hozzá, a járvány előtti időkben sem lehetett kvázi kielégítő állapotokról beszélni, nemhogy most, amikor az amúgy is nehézkesen működő rendszerre a vírus kezelésének roppant súlya nehezedik. 

Ebben az országban az a visszásság is simán megtörténik, ami például Brassóban, hogy két hónapja üresen áll húsz új, az intenzív terápia céljaira kialakított ágy, mert nincs elegendő személyzet, amely a speciális készülékeket kezelni tudná. És az is tragikomikusan jellemző Romániára, hogy miközben a kovásznai, nagy múltú szívkórház jócskán korszerűsítésre szorul, akkor mit tesz az egészségügyi tárca? Hát ami a „legkézenfekvőbb”: ortodox templomot épít az intézmény mellé.

Arról már ne is beszéljünk, hogy egész biztosan sűrűn fordulnak elő olyan, „csak” egyetlen emberéletet követelő esetek, amikről nem mindig szerez tudomást a közvélemény. A hétvégén történt Dolj megyében: egy koronavírussal fertőzött 36 éves várandós nő életét vesztette, mert kórházról kórházra szállították, a megfelelő kezelés késlekedése miatt azonban nem sikerült megmenteni az életét.

A riasztó tények mellett olykor helyet kapnak a hírekben olyan pozitív töltetű fejlemények is, mint a nagyváradi sürgősségi osztály felújítása, a 32 millió lejes beruházásból elkészült, modern felszereltségű létesítményt a hét elején avatták fel. Sajnos ez azonban cseppnek bizonyul a hazai egészségügy keserű tengerében. Ahol a március óta tartó járványhelyzetben a kormány csak ígérgeti, hogy méltányosabban fogja jutalmazni az egészségügyi dolgozókat, „megoldja problémáikat”. A hitegetések azonban ez idáig pusztán a szavak szintjén maradtak.

Szóval így állunk: a járványos betegség ostromait nehezen állja a rendszer, nincs elegendő személyzet, pénz sincsen elég (vagyis ha akarják, mondjuk templomépítésre van), az egészségügyi alkalmazottak hiába kérik a kormánytól a méltányos bánásmódot. Mindeközben felcsaptak a katasztrofális állapotok szimbólumaként is értelmezhető lángok.

Vajon hány ilyen „tisztítótűznek” kell fellobbannia ahhoz, hogy észbe kapjon ez az ország, és bár valamelyest „megtisztuljon” a rendszer?