2010. július 05., 09:592010. július 05., 09:59
Ma gazdasági alapon megy a harc. Nem a meccs a lényeg, hanem a szünetekben orrba-szájba nyomatott sör és csipsz és lakáshitel reklámja. Kit érdekel, hányszor talált kapuba az argentin csatár, mikor most csupán 40 évre szóló hitellel lehet kiváltani a korábbi, 30 évre szólót. Azt viszont elfelejtik a pénzvadász reklámügynökök, hogy ha nem rúgják a labdát, a néző sem ül a doboz előtt. Kimegy és leereszti az időközben felgyűlt sört, hoz másikat a hűtőből, vagy épp kárörvendően átkiabál a szomszédnak, aki köztudottan a vesztésre álló csapatnak drukkol. Hitelt esze ágában sincsen igényelni, hiszen még azt a kölcsönt sem bírja visszafizetni a keresztapjának, amelyet a gyerekek bölcsőjére vett fel 20 éve. Azok a zsiványok, akik a határ mellett laknak, és egy százas szeggel is képesek befogni az m1-et, meg profitálnak a jó magyar kommentálásból, és szorgalmasan ürítik a román állami televízió amúgy is kongó zsírosbödönjét. Hát kérem, nincsen mit tenni, ebben az esetben ki kell küldeni a mínusz 25 százalékos bérből tartott közalkalmazottakat, és ki kell adni nekik az ukázt: minden bevethető eszközzel tereljék visszafelé a magyar tévé alattomosan támadó hullámait. Lesz majd, aki az öreganyja 20 literes nagylábasát tartja Nyugatnak, mások meg a kiszuperált ukrán urándúsító szerszámokat vetik be. Minden a fociról szól, és annak is kötelező néznie a meccset, aki sohasem értette, miért rohangászik 22 megvadult ember egy bőrdarabért 90 percen keresztül, közben pedig több millióan ordítanak egymásra habzó szájjal világszerte. A komoly reklámpénzek mellett a foci az etnikai összeugrasztásra is kiváló eszköz. Még akkor is lehet verekedni miatta a szomszéd falu eltérő ajkú lakosságával, ha a mi országaink közül egyik sem játszik délen. Nem jutottak ki, mert már évek, sőt évtizedek óta csak ballábasokat válogatnak be a nemzeti 11-be. A jobbakat eladják külföldi klubcsapatoknak, akik ha a hazát kell szolgálni, nem követik a robespierre-i példát. De nem is baj, majd megváltozik a kép, ha 50 év múlva Budapesten rendezik meg a vb-t.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.