Hamis multikulti

Persze azzal tisztában vagyunk, hogy egy felsőoktatási intézményben a legfontosabb szempont az oktatás minősége, az, hogy az ott tanuló diákok korszerű ismereteket szerezve olyan diplomát kapjanak kézhez, amely megkönnyíti elhelyezkedésüket a munkaerőpiacon. Az, hogy a folyosókon vagy a tantermek ajtaján milyen nyelven szerepelnek a hivatalos feliratok, ebből a szempontból nem feltétlenül releváns. A BBTE-n történt újabb incidens azonban valahogy mégis kellemetlen érzést kelt. Az intézmény ugyanis úgy reagálta le a „gerillafelirat” elhelyezését, mintha valamilyen főbenjáró bűncselekmény történt volna, ekkora patáliát talán csak akkor csap az intézmény portása, ha azt fedezi fel, hogy egy ismeretlen két kiló TNT-t helyezett el a rektori hivatal bejárata előtt. Ez pedig azt jelzi, hogy az egyetem vezetésének mentalitása még akkor sem sokat változott, ha amúgy nagy kegyesen lehetővé tette, hogy néhány helyen megjelenjen egy-egy magyar nyelvű szöveg. Ha egy egyszerű, Tudakozó feliratú tábla elhelyezését rendőrségi ügynek tekintik, az régen rossz. Hiszen úgy is felfoghatták volna: legalább ezen tábla elkészítését sem az egyetem kasszájából kellett finanszírozni, ráadásul az sem utolsó szempont, hogy a főbejárat melletti felirat láttán a magyar hallgatók és tanárok közérzete is javulhat.

A jelek szerint azonban ez nem feltétlenül fontos. A BBTE-n csak annyi és úgy lehet magyar, hogy az a fene nagy multikulturalizmusban azért ne fenyegesse a román fölényt, és még véletlenül se tűnjön úgy, hogy a magyar elemet egyenlőnek tekintik. Vagyis persze bizonyos tekintetben mégis: a magyar hallgatóknak és tanároknak ugyanúgy jogukban áll a román nyelvet használni a hivatalos ügyintézések során, mint román társaiknak. A Bolyai Kezdeményező Bizottság tesztje, vagyis a magyar feliratok elhelyezéséről szóló pályázat tehát ismét azt az álláspontot erősíti, hogy az ilyen konfliktusok elkerülésére a legjobb megoldás mégiscsak egy önálló, az állam által működtetett magyar tudományegyetem létrehozása lenne. Persze azért az, hogy jelenleg csupán a magyar egyetemi hallgatók egyharmada tanulhat magyarul, miközben a magyaroknak adófizető polgárként ugyanúgy joguk van az önálló, minden tudományos területet felölelő anyanyelvű állami felsőoktatásra, mint a románoknak, szintén nem sokadrangú érv.