2009. január 15., 11:042009. január 15., 11:04
Nem látok más utat, mert elfogadhatatlannak tartom, hogy mindössze pár éves gyermekem napi tíz órát görnyedjen különböző, számomra is bonyolultnak tűnő tankönyvek felett. Mint teszi azt barátaink másodikos kisfia: napközi rendszerben jár iskolába, elméletileg négyig bent a suliban megtanul mindent. Ez így is volt elsőben, de az év végén sírva fakadt, mert az osztályában csak az a húsz gyerek kapott jutalomkönyvet, aki zsinórban kitűnőt kapott. Neki becsúszott egy jó minősítés, és búcsúzhatott az oklevéltől.
Hogy ez még egyszer ne történhessen meg, most már otthon is tanul még néhány órát, összesen tehát napjában cirka tízet. Ebből jó sokat románt. Hiszen a háromszéki gyerekek egyötöde nem kapott átmenő jegyet az egységes román dolgozatra. Ők biztos nem tanulták naponta legalább négy órát az állam nyelvét, ami ugye, megmondták, hogy nem lehet idegen. Édesapja magyar, édesanyja román – a kisfiú gyönyörűen beszéli mindkét nyelvet, magyar iskolába jár, és megdöbben, amikor a másodikos román könyvben nem érti a szót: tuciuriu. Nehezen találunk rá a magyar megfelelőjére: a szürke valamilyen árnyalata, valószínű ónos.
Jó, hogy legalább ezt tudja a gyermek, ha már tésztaszűrőt, fogvájót nem tud majd vásárolni a román boltostól. Tanítónő barátom meséli, kisöccse a zöldségeket és a gyümölcsöket tanulta románul. Nem is volt gond, de a káposzta valahogy megfogta. Nem és nem ment a fejébe a fránya káposzta fránya román neve. A pedagógus nagytestvér sietett a segítségére: majd eszedbe jut a vázáról. Kikérdezéskor a kisöcs diadalittasan vágta rá a káposztára: kancsóle. Szóval plázacica lehetne a lányom, kiegyensúlyozott, derűs, nem agyonhajszolt és stresszes. Csak még azt kell kiderítenem, a plázacicának kell-e tudnia románul, s reménykedhetek, hogy mire a sarj megnő, Szentgyörgyön is megépül a pláza.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.