2009. január 15., 11:042009. január 15., 11:04
Nem látok más utat, mert elfogadhatatlannak tartom, hogy mindössze pár éves gyermekem napi tíz órát görnyedjen különböző, számomra is bonyolultnak tűnő tankönyvek felett. Mint teszi azt barátaink másodikos kisfia: napközi rendszerben jár iskolába, elméletileg négyig bent a suliban megtanul mindent. Ez így is volt elsőben, de az év végén sírva fakadt, mert az osztályában csak az a húsz gyerek kapott jutalomkönyvet, aki zsinórban kitűnőt kapott. Neki becsúszott egy jó minősítés, és búcsúzhatott az oklevéltől.
Hogy ez még egyszer ne történhessen meg, most már otthon is tanul még néhány órát, összesen tehát napjában cirka tízet. Ebből jó sokat románt. Hiszen a háromszéki gyerekek egyötöde nem kapott átmenő jegyet az egységes román dolgozatra. Ők biztos nem tanulták naponta legalább négy órát az állam nyelvét, ami ugye, megmondták, hogy nem lehet idegen. Édesapja magyar, édesanyja román – a kisfiú gyönyörűen beszéli mindkét nyelvet, magyar iskolába jár, és megdöbben, amikor a másodikos román könyvben nem érti a szót: tuciuriu. Nehezen találunk rá a magyar megfelelőjére: a szürke valamilyen árnyalata, valószínű ónos.
Jó, hogy legalább ezt tudja a gyermek, ha már tésztaszűrőt, fogvájót nem tud majd vásárolni a román boltostól. Tanítónő barátom meséli, kisöccse a zöldségeket és a gyümölcsöket tanulta románul. Nem is volt gond, de a káposzta valahogy megfogta. Nem és nem ment a fejébe a fránya káposzta fránya román neve. A pedagógus nagytestvér sietett a segítségére: majd eszedbe jut a vázáról. Kikérdezéskor a kisöcs diadalittasan vágta rá a káposztára: kancsóle. Szóval plázacica lehetne a lányom, kiegyensúlyozott, derűs, nem agyonhajszolt és stresszes. Csak még azt kell kiderítenem, a plázacicának kell-e tudnia románul, s reménykedhetek, hogy mire a sarj megnő, Szentgyörgyön is megépül a pláza.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok