2009. november 19., 11:142009. november 19., 11:14
Több mint biztos, a politikai események minden mozzanatát figyelemmel követő Gyufic meg van győződve arról, hogyha X nyeri a választásokat, beiktatása utáni naptól elkezdődik a gazdasági fellendülés, nőnek a bérek, nyugdíjak és betegnyugdíjak, csökken a munkanélküliség és, ami talán Gyufic számára a legfontosabb, újból ingyenesek lesznek a gyógyszerek.
Ha Y kerül ki győztesként, az felszámolja a fölösleges bürokráciát, utcára tesz egy csomó ingyenélőt, a megspórolt pénzt pedig az orvostudomány fejlesztésére és a kórházak rehabilitálására fordítja. Igaz, ő Z győzelmének is nagyon örülhet, elvégre az a férfi komoly fizetésemelést ígért az orvosoknak, akik így nem lesznek kénytelenek zsebüket borítékhullásra nyitni. Vagy mégiscsak a negyedik jelöltnek kellene győznie Gyufic logikája szerint? Annak, aki azt ígérte, hogy az eredményhirdetéstől számított huszonnégy órán belül felszámolja a korrupciót és akkor majd a nyakig sáros helyi bárók, akik este még a kacsalábon forgó palotáikban hajtják le fejüket, másnap a börtöncellában ébrednek? Végképp nem tudom, mi lehet egykori pajtásom fejében.
Vagy… megvan! Ő még mindig abban hisz, hogy az nyer, aki mindemellé autonómiát és decentralizációt is ígér. Mert akkor a kórházak már önállóan gazdálkodhatnának, ergo a gyógyszeres ellátás is javulna, de a koszt is bőségesebb lenne, ráadásul minden beteget annak anyanyelvén pátyolgatnának. „Nos, tudod vagy nem tudod, miért várom annyira 22-ét?” – szögezte nekem a kérdést Gyufic. Hát gondolom… – merészkedtem nekivágni, majd így folytattam: – Mert azon a napon az ország egy olyan elnököt választ, amelyik szebbé, jobbá teszi az életünket, nagyobb betegnyugdíjakat és európai páciensekhez méltó kórházi ellátást biztosít. „Te bolondnak nézel engem?! – tört ki egykori pajtásom, majd így folytatta: – A dokim azt ígérte, hogy aznap áttesz az alagsorból az első emeletre. Szerintem a zárt osztályt annak a sok marhaságot összehordó elnökjelöltnek adja át.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok