2010. január 27., 10:212010. január 27., 10:21
Az állásajánlatok alapján azt a következtetést kell levonnom, hogy okosabb az a fiatal, aki nem hagyja el a családi fészket, nem költ egy vagyont a továbbtanulásra, mert ő a jól megszokott környezetében így vagy úgy megkeresi a zsebpénzét, egyéb megélhetést meg biztosít a család, a szerencsésebbje pedig örököl egy családi céget, házat, állást, vagyont, s meg van oldva az élete.
A buzgó továbbtanuló azonban felköltözik egy nagyvárosba, eltengődik az egyetemen, aztán ottmaradt egy kezdő fizetésű állással, élete pedig a számlák, a lakbér és a fizetés közötti egyensúlyozásban merül ki. A legmerészebb álmaiban sem gondolhat saját lakásra, esetleg családalapításra, de még spórolt pénzre sem, hiszen semmi reális esélye nincs, hogy önerőből bármelyik is teljesüljön.
A szülők esetleges anyagi segítsége nélkülözhetetlen a túl drága város hétköznapi életére. Szerelmi kapcsolatának sem lehet szilárd alapja, hisz minden bizonytalan az életében. Ráadásul hízni is kezd. Minden hónapban egy kicsit. Távol a családjától, s az otthoni környezettől hanyagolja az orvoshoz járást, akkor is, mikor már rendszeresen görcsöl a hasa. S mikor már végiggondolt mindenféle halálos betegséget, kiderült, hogy menni kell a sürgősségre, mert nemsokára születik a baba.
A forgatókönyv további része meglehetősen hasonlít egy újdonsült kismamáéhoz, kivéve az általános meglepődést, s hogy a gólyahír olyan hirtelen és erőteljesen kap szárnyra, hogy pár napra rá már legendaként járja a várost, egyetemen, várótermekben, kocsmákban és munkahelyeken találgatják az emberek, hogyan lehetséges ez. A bírálatok és pletykák közepette pedig tetemes segítség is érkezik, barátból apuka lett, az albérletből pedig ingatlankölcsön.
Egy csapásra közelivé és elérhetővé válik a család, nincs szükség éveken át gondolkodni az egyesek által társadalmi kényszernek nevezett házaséleten, majd további éveken át megteremteni a gyerekvállaláshoz szükséges feltételeket.
Természetesen ez szélsőséges helyzet, de a körülményeket elnézve sokunkra ráférne egy hasonló „motiváció” ahhoz, hogy merjünk vállalni, alapítani, változtatni, s ne csak jobbra várni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok