2010. január 27., 10:212010. január 27., 10:21
Az állásajánlatok alapján azt a következtetést kell levonnom, hogy okosabb az a fiatal, aki nem hagyja el a családi fészket, nem költ egy vagyont a továbbtanulásra, mert ő a jól megszokott környezetében így vagy úgy megkeresi a zsebpénzét, egyéb megélhetést meg biztosít a család, a szerencsésebbje pedig örököl egy családi céget, házat, állást, vagyont, s meg van oldva az élete.
A buzgó továbbtanuló azonban felköltözik egy nagyvárosba, eltengődik az egyetemen, aztán ottmaradt egy kezdő fizetésű állással, élete pedig a számlák, a lakbér és a fizetés közötti egyensúlyozásban merül ki. A legmerészebb álmaiban sem gondolhat saját lakásra, esetleg családalapításra, de még spórolt pénzre sem, hiszen semmi reális esélye nincs, hogy önerőből bármelyik is teljesüljön.
A szülők esetleges anyagi segítsége nélkülözhetetlen a túl drága város hétköznapi életére. Szerelmi kapcsolatának sem lehet szilárd alapja, hisz minden bizonytalan az életében. Ráadásul hízni is kezd. Minden hónapban egy kicsit. Távol a családjától, s az otthoni környezettől hanyagolja az orvoshoz járást, akkor is, mikor már rendszeresen görcsöl a hasa. S mikor már végiggondolt mindenféle halálos betegséget, kiderült, hogy menni kell a sürgősségre, mert nemsokára születik a baba.
A forgatókönyv további része meglehetősen hasonlít egy újdonsült kismamáéhoz, kivéve az általános meglepődést, s hogy a gólyahír olyan hirtelen és erőteljesen kap szárnyra, hogy pár napra rá már legendaként járja a várost, egyetemen, várótermekben, kocsmákban és munkahelyeken találgatják az emberek, hogyan lehetséges ez. A bírálatok és pletykák közepette pedig tetemes segítség is érkezik, barátból apuka lett, az albérletből pedig ingatlankölcsön.
Egy csapásra közelivé és elérhetővé válik a család, nincs szükség éveken át gondolkodni az egyesek által társadalmi kényszernek nevezett házaséleten, majd további éveken át megteremteni a gyerekvállaláshoz szükséges feltételeket.
Természetesen ez szélsőséges helyzet, de a körülményeket elnézve sokunkra ráférne egy hasonló „motiváció” ahhoz, hogy merjünk vállalni, alapítani, változtatni, s ne csak jobbra várni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok