2010. június 22., 12:022010. június 22., 12:02
Göncz Árpád szeretni való, joviális elnöke volt Magyarországnak, de ma már látszik, személyében a karizma nem találkozott a kreativitással. Az anyaország és a leszakított nemzetrészek kapcsolataiban aligha találunk felidézésre érdemes mozzanatot elnöksége idejéről.
E területen már Mádl Ferenc megválasztása is előrelépésnek számított. Elsősorban felesége, Dalma asszony ismételt határon túli utazásai által támadhatott az az érzése az erdélyi magyar embernek, hogy a magyar köztársasági elnök szíve őérette is dobog. Mádl Ferenc azonban távolról sem volt karizmatikus elnöke Magyarországnak. Nehéz volt büszkének lenni rá. Olyannak látszott, mint aki fölött eljárt az idő. Elég volt ránézni, és menten izgulni kezdett az ember: nehogy elnézzen egy lépcsőfokot. Sólyom László volt az első olyan köztársasági elnök, akire igazán büszke lehetett az erdélyi magyar ember.
Ő volt az első, aki nem csak lélekben volt 15 millió magyar államfője, aki tett is azért, hogy a leszakított magyar közösségek közelebb kerüljenek távlatos céljaikhoz. Bátorsága, következetessége és kijelentései megalapozottsága hamar feledtették, hogy ő sem karizmatikus személyiség. Mégis folyamatosan érezni lehetett: azt teszi, amit kell. Nem meglepő, hogy kisantantos reflexek ébredtek körülötte. Az idei elnökválasztás a korábbiaktól nagy mértékben eltérő parlamenti erőviszonyok között zajlik.
Orbán Viktor és a Fidesz ezúttal nem pusztán jelöl valakit a tisztségre, hanem a szó szoros értelmében kijelöli az államfőt. A parlamenti megválasztás már csak a formai követelmények kipipálásának számít. Sólyom László pedig néhány törvény visszaküldésével máris jelezte, a Fidesszel szemben is elvszerű kíván maradni. Ha nem ő kap újabb megbízást, sokat veszít a hitelességéből a nemzeti együttműködés retorikája és a Fidesz következetességébe vetett hit. Úgy tűnne ugyanis, hogy a nemzeti együttműködést olykor a pártérdekek is felülírják.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok