2010. április 12., 10:032010. április 12., 10:03
A gyorsfolyású Olt vize például tucatjával sodorja magával a különböző műanyag palackokat. Eddig nem volt ennyire nyilvánvaló a szennyezettség, hiszen a jég- és hótakaró jól leplezte a szégyenfoltot, de a tavasz kiteregette az emberiség szennyesét. Az egy másodperc töredéke alatt eldobott műanyag szemétnek több mint száz év kell, míg megsemmisül, de akkor sem tűnik el nyomtalanul, hosszasan érezteti káros hatásait. Az egyszerű emberek is otthagyják kézjegyüket a közvetlen környezetükön, aláírják a jövőt. Utódaink majd abból a mérgezett vízből isznak, amelyet mi keverünk meg nekik.
Papírhajók helyett pillekönnyű palackokat hajtogatunk ükunokáinknak, hadd örüljenek a gyerekek, legyen mivel játszaniuk, és mozduljanak ki a természetbe, hanyagolják azokat a fránya számítógépeket. Az viszont semmiképp nem fér a fejembe, kik azok az elvetemültek, akik ablakmosót és ruhaöblítőt pakolnak a kirándulótarisznyájukba. Mert vannak ám ilyenek, máskülönben nem lennének folyóparti bokrok ágain vegyszeres nejlontárolók. Gondolom, a válság miatt a háziasszonyoknak nincs lehetőségük géppel mosni, és kiviszik a tetrabugyit a patakpartra. Az áramlat azonban nem játszik; a víz ragad, s a gatya szakad, a gatya szalad. Mari néni cukra erre a csillagokat súrolja, és felkiált: Ha a textil kellett, kelljen a mosószer is! No, hát most elárultam, ez a nagy titok, így kerülnek vegyszeres flakonok a tiszta vizű hegyi patakokba. Valakinek már fel kellene találnia a műanyagbegyűjtőket.
Ezek a gyűjtőpontok az ócskavas-felvásárlók mintájára flakonokat vennének kilóra. Jó megoldás, hiszen lyukas rézmozsarat egyet sem találni a természet lágy ölén, azokat gyorsan összekapkodják a természetbarát színesfémtolvajok. A begyűjtött műanyagból lehetne építeni játszótéri kellékeket, mert a mai fából készültek komoly kihasználtságuk miatt hamar tönkremennek, a vasból épített körhintákat pedig idejekorán meglovasítják. Legyen műanyagból a világ, és akkor nem kell kivágni egyetlen fát sem, és egyetlen folyót sem kell mérgezni, mert az a felmérhetetlen mennyiségű flakon, amelyet az utóbbi évtizedekben termelt a Földön élő kétlábú, beszélő állat, elég lesz még kétszáz évig.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.