2010. július 09., 10:362010. július 09., 10:36
Lassan előtűnnek bútoraim, az ágy, a szekrény, polcok, egy asztal. Szék nincs. Az ablakhoz megyek, kitárom, hideg szögek hullnak a lábamra. A kalapba nyúlok, előhúzok egy papírfecnit, széthajtogatom. „Méz” illatát érzem, a ruhám hozzám tapad, méhrajok törnek elő a polc könyvei mögül, elborítanak. Zümmögő burokban vagyok, szemem, szám összeszorítom, arcomon ízelt lábak hagynak nyomot, elimbolygok a falig, a vakolat puha szivacsréteg, beszívja a lélegzetemet, már tudom, hogy ez csak hallucináció. A méhek egyszerre felrepülnek, kizúgnak a nyitott ablakon, faágaknak, kerítéseknek csapódnak, nagy bálnahasak úsznak el az égen, mintha egy óriási akvárium lenne alulnézetből. Az ajtón valaki kopog, de aztán meggondolja magát, hallom a távolodó léptek zaját. Tintát öntök óraüvegbe, az ujjamat belemártom, kék vizet festek vele egy borospohárba.
Néha távoli csörömpölést, kiáltozást hallok. Ilyenkor a cetlin ez áll: „Gyűlölet”. Máskor nem hallok semmit, mintha vatta lenne a fülemben. Ekkor a kalapból elővont papírszalagon ez a felirat olvasható: „közöny”. A legtöbbször azonban ez áll a papíron: „Miért?”. Ilyenkor arra gondolok, hogy miért kell értelmetlen versenyeket szervezni a nagyvilágban. Miért van szükség például cseresznyemagköpő versenyre? Mi értrelme van időt és energiát fektetni abba, hogy valaki megtanulja a legmesszebbre köpni a cseresznyemagot? Mi az isten értelme van annak, ha tökéletesen értelmetlen, sőt idióta rekordokat állítunk fel? Mi az isten értelme van egyáltalán annak, hogy „cseresznyemag”, annak, hogy „köpő”, vagy annak, hogy „verseny”? És miért kell mindennek értelmet keresni?
A kalapba nyúlok, elővonok egy cetlit, széthajtogatom. „Telefoncsörgést” hallok, az íróasztalhoz lépek a fekete készülékhez, amelyet eddig sosem láttam. Felveszem és belenyögök egy hallót, de a túloldalon már letették. Ellépek az asztaltól, de a készülék ismét csörögni kezd. Visszamegyek, felveszem, de nem szólok bele. „Halló” – hallom a vonal végén a saját elfojtott hangomat. Rémülten csapom le a kagylót. Ez is csak egy nyomasztó álom a sok közül. Az ajtón valaki kopog, de mintha meggondolná magát, távozik. Hallom a távolodó léptek zaját, ahogy valaki végigmegy a folyosón, majd elindul lefelé a lépcsőn. Amit egyszer a kalapból kihúztál, az biztosan megtörténik. Egyetlen papírszeletet, egyetlen szót sem lehet viszszadobni. Lassan alkonyodik, fekete macskák bújnak elő a fehér falból, dorombolva letelepednek a sarkokba, a bútorokra. Végül néhányan közel merészkednek hozzám, felugrálnak az ölembe, rátelepszenek a lábfejemre, a nyakamra. Tintát öntök óraüvegbe, telerajzolom a poharam, tapogatózva nyúlok érte a sötétben. Az ablakban a hold egy nagy kerek altató, lenyelem, és már azt álmodom, hogy az ég egy nagy sötét akvárium alja, megreped, és egész városokat áraszt el. Az akvárium repedésén nagy fekete halak is kipottyannak néha, majd betévednek egy-egy elárasztott házba, és akit ott találnak, az örökre velük fog úszni hatalmas, föld alatti folyamokban. Ez a törvény: az embernek hazája nem lehet halaknak hazája. Aki hallal alszik, hallá lesz.
Felébredek, és egyből a kalapba nyúlok. Elővonok egy papírcetlit, széthajtogatom. „Világosság” van a szobában. Egyes szavak folyton ismétlődnek. Felkelek, felöltözöm, és kapkodva indulok, hátha még nincs késő valamire. Bezárom az ajtót magam mögött, de nem lépek el tőle. Nem tudom miért, de bekopogok, aztán – mintha meggondolnám magam – elindulok a lépcsőn lefelé.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.