2011. január 19., 10:462011. január 19., 10:46
Neves értelmiségiek, emberjogi harcosok – Nyugat-Európától egészen keleti tájainkig – vizionáltak diktatúrát és cenzúrát úgy, hogy csak közvetett információjuk lehetett magának a jogszabálynak a tartalmáról, és az effajta önkényes szövegértelmezés révén arathattak részsikert, hiszen mondhattak bármit, a közönség többsége soha el nem olvas egy 168 oldalas törvényt.
Minden épeszű ember felkapja viszont a fejét azon, hogy miközben egyesek halottnak nyilvánították a magyarországi szólás- és sajtószabadságot, ugyanezek a kritikusok bármit, bárhol elmondhatnak a médiatörvényről – éppenséggel ennek a jogszabálynak a szelleme alapján. Az pedig már fölöttébb gyanússá teszi a bírálatok megalapozottságát, amikor román történész szájából halljuk: félti a magyar demokráciát a törvénytől, Orbán Viktortól és kormányától, hiszen pesti barátjától tudja, hogy a Fidesz cenzorai még a blogokra is rávetik magukat.
Miközben ha első kézből tájékozódna, tudhatná, hogy a magáncélú blogokat a jövőben sem ellenőrzik. Sajnos ugyanezzel a félretájékoztatási módszerrel operál – honosításügyben – az RMDSZ Bihar megyei szervezete is, amely úgy igyekszik ráerőszakolni „hathatós” támogatását a magyar állampolgárságot igénylőkre, hogy közben félrevezeti őket, sőt cinikus módon úgy állítja be, hogy minderre a közösség kérte fel. Ráadásul a párt nagyváradi potentátjai azután sem hajlandók abbahagyni a jóhiszemű magyarok hülyítését, hogy kiderül: badarságot állítanak, hiszen a magyar hatóságok valamennyi, román nyelven kiállított okiratról fordítást kérnek.
Reakciójuk: követelje a nép a magyar államtól a fordítások kötelezettségének elengedését, hogy mégis nekik legyen igazuk. Éppen itt az ideje, hogy az RMDSZ felső vezetősége valahogy leállítsa az elszabadult hajóágyúként viselkedő bihariakat, akik nyilvánvaló kampánycéloktól vezérelve legszívesebben már honoráriumot fizetnének a honosítandóknak, csakhogy náluk igényeljenek információt. Tökéleteset, olyat, amit kizárólag ők tudnak…
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.