2010. március 22., 10:222010. március 22., 10:22
Az olyan vádakkal pedig szinte nincs is mit kezdeni, amelyek szerint a három megyében súlyosan diszkriminálják, elnyomják a románokat, pláne, hogy ezek nem konkrét eseteken, hanem olyan nagyvárosi legendákon alapulnak, miszerint román nemzetiségűeket nem szolgálnak ki a székelyföldi boltokban. Effajta „vitaindítóval” bajos nekivágni a párbeszédnek, ám már csak Marosvásárhely fekete márciusának húszéves évfordulója is arra int: a dialógus előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik. Ehhez azonban elengedhetetlenül két fél kell.
De ugyan mit kezdjünk például Victor Pontának, a szociáldemokraták nemrég megválasztott fiatal elnökének kinyilatkoztatott „axiómájával”, miszerint Székelyföld nincs? Vitatkozzunk vele, mint névtelen graffitis az ateista Nietzschével („Nietzsche halott. Isten”), és essünk bele azoknak a hibájába, akik a tényeken is képesek öszszekülönbözni? Nagy nemzetvédő igyekezetében Ponta nem vette észre, hogy lesüllyedt hévízi szónoktársa, C. V. Tudor szintjére, és közös erővel feleselnek a „Székelyföld nem Románia” szlogent hirdető gárdistákkal, akik újak, magyarok és székelyek is egyben.
Saját választókerülete, Gorj megye földrajzi, kulturális státusa fölött hamar szemet hunyt a képviselő úr, holott kíváncsiak lennénk, mit szólnának az identitásukra közismerten büszke oltyánok, ha a pontai analógiát úgy folytatnánk: akkor Olténia se nincs. Talán Victor Ponta nem hiszi el nekünk, de minden tiszteletünk a Maroshévízen felemlegetett dédapjáé, aki az első világháborúban az osztrák–magyar hadseregből átállt az övéihez, a román oldalra. A közel száz évvel ez előtti vérzivatar tragédiájának, tanulságainak felemlegetése az erdélyi többnemzetiségű viszonyokat kiválóan ismerő Liviu Rebreanutól teljesen hitelesen hangzott, az aktuális magyarellenes kurzusra politikai érdekből rájátszó, álmagyarokkal feleselő Ponta szájából viszont rettenetesen falcs.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok