A cég ugyanis a rosszul irányított állami cégek állatorvosi lovának tekinthető: évek, évtizedek óta csupán görgeti maga előtt az egyre növekvő adóssághalmokat, miközben egyre veszteségesebb, ugyanakkor a tulajdonos – azaz az állam – nem mer mélyreható reformokat kezdeményezni, az ugyanis jelentős leépítésekkel járna, az ezzel járó népszerűségvesztést pedig egyetlen kormány sem meri bevállalni.
Arról nem is beszélve, hogy egy ekkora cég, amelybe mint feneketlen zsákba ömlik a közpénz, kitűnő kifizetőhely a politikai és gazdasági csókosok számára. Nem csoda, ha ebben a rendszerben a legalsóbb szinteken is zsebre dolgoznak az alkalmazottak, már csak azért sem, mert az ország egyik legnagyobb gazdasági botránya épp a CFR egyik korábbi vezérigazgatója, Mihai Necolaiciuc nevéhez fűződik, aki több tízmillió euróval károsította meg a céget, majd elmenekült az országból.
A mostani rajtaütés mindemellett még tüneti kezelésnek is kevés, és inkább olyan színjátéknak tűnik, amellyel a kormány egyrészt a választók, másrészt az európai uniós partnerek, illetve a külföldi hitelezők előtt igyekszik igazolni elkötelezettségét a korrupció elleni harcban. Az akció nagyon emlékeztet arra a tavaly februári rajtaütés-sorozatra, amelynek során több száz, korrupcióval gyanúsított vámost és határőrt vettek őrizetbe. Akkor nagyon kilógott a lóláb – épp küszöbön állt a schengeni csatlakozásról szóló döntés, és a kormány jó pontokat kívánt szerezni az uniós partnerek előtt.
Mint tudjuk, sikertelenül. Most is meglehetősen hiteltelen a közlekedési miniszter nyilatkozata, miszerint a vasúttársaság csupán a korrupt kalauzok miatt veszteséges. Tény, hogy a bevételkiesés jelentős, és a korrupt alkalmazottakat felelősségre kell vonni, de amíg a tarifa a magán vasúttársaságoknál alkalmazott díjszabás kétszerese – miközben a vonatok egyre lassabbak –, és amíg nincs szándék a CFR felelősen irányított, a piaci realitásokat figyelembe vevő, nyereségorientált vállalkozássá tételére, addig a jelenlegi helyzet legfőbb felelőseit nem a szerelvényeken, hanem a bukaresti hivatalokban kell keresni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok