A cég ugyanis a rosszul irányított állami cégek állatorvosi lovának tekinthető: évek, évtizedek óta csupán görgeti maga előtt az egyre növekvő adóssághalmokat, miközben egyre veszteségesebb, ugyanakkor a tulajdonos – azaz az állam – nem mer mélyreható reformokat kezdeményezni, az ugyanis jelentős leépítésekkel járna, az ezzel járó népszerűségvesztést pedig egyetlen kormány sem meri bevállalni.
Arról nem is beszélve, hogy egy ekkora cég, amelybe mint feneketlen zsákba ömlik a közpénz, kitűnő kifizetőhely a politikai és gazdasági csókosok számára. Nem csoda, ha ebben a rendszerben a legalsóbb szinteken is zsebre dolgoznak az alkalmazottak, már csak azért sem, mert az ország egyik legnagyobb gazdasági botránya épp a CFR egyik korábbi vezérigazgatója, Mihai Necolaiciuc nevéhez fűződik, aki több tízmillió euróval károsította meg a céget, majd elmenekült az országból.
A mostani rajtaütés mindemellett még tüneti kezelésnek is kevés, és inkább olyan színjátéknak tűnik, amellyel a kormány egyrészt a választók, másrészt az európai uniós partnerek, illetve a külföldi hitelezők előtt igyekszik igazolni elkötelezettségét a korrupció elleni harcban. Az akció nagyon emlékeztet arra a tavaly februári rajtaütés-sorozatra, amelynek során több száz, korrupcióval gyanúsított vámost és határőrt vettek őrizetbe. Akkor nagyon kilógott a lóláb – épp küszöbön állt a schengeni csatlakozásról szóló döntés, és a kormány jó pontokat kívánt szerezni az uniós partnerek előtt.
Mint tudjuk, sikertelenül. Most is meglehetősen hiteltelen a közlekedési miniszter nyilatkozata, miszerint a vasúttársaság csupán a korrupt kalauzok miatt veszteséges. Tény, hogy a bevételkiesés jelentős, és a korrupt alkalmazottakat felelősségre kell vonni, de amíg a tarifa a magán vasúttársaságoknál alkalmazott díjszabás kétszerese – miközben a vonatok egyre lassabbak –, és amíg nincs szándék a CFR felelősen irányított, a piaci realitásokat figyelembe vevő, nyereségorientált vállalkozássá tételére, addig a jelenlegi helyzet legfőbb felelőseit nem a szerelvényeken, hanem a bukaresti hivatalokban kell keresni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok