2011. március 03., 09:462011. március 03., 09:46
Néhányan arra is hajlamosak, hogy személyes sértésnek vegyék, ha a kedvencük épp nem nyert semmit, vagy keveset, vagy nem azt, amit kellett volna. Az ideiről például nemrég egy ismerősöm jelentette ki ironikusan: kit érdekel, hogy milyen szörnyű gondokkal küzd egy „szerencsétlen” király? Ezzel eddig semmi gond nincs. Rosszabbak, akik egyszerűen utálják az összes jelöltet, főleg azt, amelyik a legtöbb díjat hozza, és csakis fanyalogni képesek, jobb ötletük egyszerűen nincs. Azok, akiknek egyik jelölt sem tetszett – rosszabb, aki tüntetőleg meg sem nézi őket, mert előre kommersznek gondolja –, amiatt fanyalognak, hogy az egész úgysem jelent semmit, legalábbis szakmailag. Megkérdezhetnénk, miért elégedetlenek, ha valóban így van, pedig a válasz egyszerű.
A helyzet ugyanis az, hogy tetszik, nem tetszik, az Oscarnak még mindig a lehető legnagyobb a presztízse az összes filmes elismerés között. Vitatkozhatunk arról, hogy a presztízst, a mítoszt a mozik és a DVD-forgalmazók igyekeznek fenntartani, amikor a plakátokra vagy borítókra rányomtatják a szobrocskát, vagy a bulvárlapok segítenek, amikor az éves díjkiosztó után hetekig azon csámcsognak, kinek volt szebb ruhája a vörös szőnyegen. Ez mind igaz, de mind csak része az igazságnak. Valljuk be: elenyészően kicsi azoknak a gyenge, értékelhetetlen filmeknek a száma, amelyek a legjobb filmnek járó Oscart nyertek. Persze, bármikor megeshet, és sokszor meg is esik, hogy a másik jelölt kedvesebb volt a szívünknek, vagy úgy érezzük, ez vagy az a rendező már igazán megérdemelte volna a díjat. Ne hagyjuk, hogy a savanyúság, a fanyalgás birtokba kerítsen! Ez a filmélvezet legfőbb ellensége.
Az idei felhozatal mustrálgatása erre a legjobb mód. A tízből nyolc filmet sikerült megnéznem még a jelölések publikálása előtt, mégpedig azért, mert nagyon jók voltak, neves rendezőkkel, nagyszerű színészekkel, és elment a hírük Oscar bácsi nélkül is. Lehet, hogy ez csak a szerencsének köszönhető, de nagyszerű alkotások egytől egyig. És erre bizony nagyon is jó a hatalmas felhajtás meg a vörös szőnyeg: milliók tanulták meg az elmúlt években Darren Aronofsky, Danny Boyle, a Coen testvérek, David Fincher és még sokak nevét. Azt pedig ne felejtsük el: szeretni nem a díjkiosztókat, nem is az Akadémiát, hanem a filmeket kell. Azt meg savanyúan nem lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok