VEZÉRCIKK – Bár az európai parlamenti választásokat nem feltétlenül lehet a tagállamok belpolitikai fokmérőjének tekinteni, a vasárnap lezajlott megmérettetés elegendő tanulsággal szolgál a kontinens valamennyi országa számára.
2014. május 26., 20:182014. május 26., 20:18
Az európai törvényhozás képviselőinek és vezetőinek, egyáltalán a brüsszeli eurokratáknak először is azon kellene elgondolkodniuk, miért hagyja hidegen az EU polgárainak több mint felét az eurovoks, miért érzik távol maguktól mindazt, ami a strasbourgi, brüsszeli parlamentben történik. Nem másért, de miközben az Unió és számos tagország vezetője folyamatosan a közös Európa vízióját hirdeti, a lakosság jelentős többsége politikai értelemben ódzkodik ettől a közösködéstől.
Ez a helyzet Románia és a magyar közösség vonatkozásában is. A román és a magyar választópolgárok mindössze egyharmada tartotta fontosnak, hogy fél órát áldozzon az életéből az euroszavazásra, a fennmaradó kétharmad politikai ingerküszöbét nem érte el a pártok és független jelöltek üzenete. Az RMDSZ számára ezúttal alig 350 ezer szavazat – az egymillió magyar választópolgár kevesebb mint harmada – elegendő volt a brüsszeli képviselet megőrzéséhez, és a szövetség méltán elégedett az eredménnyel.
Távlati szempontból, például a 2016-os romániai parlamenti választás közeledtével azonban figyelmeztető jel az alakulat számára, hogy szavazótábora lassan, de biztosan lemorzsolódott, a bukaresti jelenlétet eldöntő 400 ezernél jóval több voksra pedig csak politikai öszszefogással számíthat.
Most, magyar versenytárs híján ha nehezen is, de sikerrel vette a hívei mozgósítását jelentő akadályt az RMDSZ – köszönhetően részben Orbán Viktor besegítésének –, egy magyar versenypárt által elvont néhány tízezer szavazat viszont borítékolja a bukást.
Franciaországgal vagy Nagy-Britanniával ellentétben nálunk sem az euroszkeptikusok, sem a szélsőségesek nem rúgtak labdába, mégis intő jel román és magyar politikusnak egyaránt, hogy a választók kétharmada távolmaradásával fejezte ki az EU-val, annak intézményrendszerével kapcsolatos fenntartásait. Ami legalább annyira aggasztó, mint az, hogy máshol az alacsony részvételnek betudhatóan előretörtek az aktív euroszkeptikusok.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!