2010. szeptember 09., 10:392010. szeptember 09., 10:39
Mert tulajdonképpen ezt teszik a magyarországi román szervezetek: azt állítják, hogy egyes nem román nemzetiségű személyek üzleti megfontolásból vallják magukat románnak, hogy döntő befolyást szerezzenek a román kisebbségi önkormányzatokban, és ők tegyék rá a kezüket a román közösségnek járó támogatásra. Emberi jogi alapelvekre hivatkozva könnyen földbe lehetne döngölni a panaszosokat, érdemes azonban mégis elgondolkozni a panaszaikon.
Érdemes belegondolni például abba, hogy mi lenne, ha Erdélyben is tömegesen kezdenék magyarnak vallani magukat olyanok is, akiket a magyar közösség nem tart soraiba tartozóknak. Mi lenne, ha ők válnának a magyar identitás ügyének a hivatalos szószólóivá, ők kezdenék osztani a Communitas Alapítványba csorgatott pénzeket, ők szólalnának fel a parlamentben a magyarság képviseletében. Ha ez megtörténne, biztosan az erdélyi magyarok sem néznék ellenérzések nélkül. Meglehet, sokan épp az elnemzetietlenítés eszközét látnák benne.
Egy olyan technikát vélnének érezni a hátterében, mellyel az emberi jogok alapelveit szalonképes módon lehet a kisebbség rombolására felhasználni. Az pedig örvendetes, hogy a román politikusokat is kezdi foglalkoztatni a határon túli románok helyzete, ha ők is megszólalnak azt érezvén, nem kedvez a magyarországi románoknak a kisebbségvédelmi törvénykezés.
Ez azt jelzi ugyanis, hogy végképp letűnt az a kor, amikor Bukarest a belügyeibe való beavatkozásnak tekintette, ha Magyarország megszólalt az erdélyi magyarok ügyében. Ez elvezethet oda, hogy a román politikusok is felfedezzék: vannak országok, ahol a román kisebbség kulturális autonómiával rendelkezik, és ahol még hasznot is lehet húzni abból, hogy valaki románnak vallja magát. Innen pedig ahhoz a felismeréshez is egyenes út vezet, hogy Romániában is van tennivaló a kisebbségvédelem terén. Itt ugyanis továbbra is szitokszónak számít az autonómia, abból pedig, hogy valaki magyarnak vallja magát, inkább hátrány, mint előny származik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok