2010. augusztus 05., 11:112010. augusztus 05., 11:11
Mert egyáltalán nem biztos, hogy a munkahelyek felkínálásánál megjelölt egyik alapvető feltétel: az adott szakmában eltöltött idő léte vagy nemléte eldöntheti az alkalmasságot. Mert attól, hogy valaki huzamosabb időt töltött el valamely szakmában, még nem biztos, hogy jobb, mondjuk egy szakképzőt vagy egyetemet frissen végzett fiatalnál.
A tétel természetesen fordítva is érvényes, hiszen attól, hogy valaki elméleti tudással megfelelőképpen felvértezett, még nem biztos, hogy jobb szakember, mint mondjuk az alacsonyabb képzettségű, de a szakma gyakorlati oldalán jártasabbnál. Mindez csak egyik vetülete annak a helyzetnek, amellyel a munkát keresők szembesülnek. Mert szóvá lehetne tenni azt is, hogy – főleg a mostani ínséges időkben – az érintettek mennyire kapnak kapva az alkalmon, amikor valamilyen kínálattal találkoznak az elhelyezkedésre, pontosabban és kissé közhelyesebben szólva: a kenyérkeresésre.
Gyakori ugyanis, hogy a munkanélküli eleve elutasít olyan ajánlatokat, amelyek mondjuk szakmai vagy jövedelmi szempontból nem felelnek meg elvárásainak. Mondván, hogy nettó hét-nyolcszáz lejért ki sem mozdul otthonról. Márpedig tudni kell, hogy képzettség, diploma ide vagy oda, senki sem igazgatóként vagy vezető menedzserként vagy jól fizetett alkalmazottként szokta kezdeni a kenyérkeresést, hanem az úgynevezett szamárlétra alján.
Pocsék fizetéssel, filléres gondokkal és sok-sok vesződéssel. Ahonnan viszont bizonyítás esetén el lehet indulni felfelé. Bér tekintetében is. A kérdés csupán az, hogy az érintett meg akarja-e tenni az első lépést, vagy sem. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az 1989 előtti évtizedekhez képest (amikor a szakközépiskolát, gimnáziumot, egyetemet végzőket azonnal kihelyezték valahova a szocializmus építésére) a diploma ma már nem azonnali munkahelyet jelent. De esélyt talán mégis.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok