2010. augusztus 05., 11:112010. augusztus 05., 11:11
Mert egyáltalán nem biztos, hogy a munkahelyek felkínálásánál megjelölt egyik alapvető feltétel: az adott szakmában eltöltött idő léte vagy nemléte eldöntheti az alkalmasságot. Mert attól, hogy valaki huzamosabb időt töltött el valamely szakmában, még nem biztos, hogy jobb, mondjuk egy szakképzőt vagy egyetemet frissen végzett fiatalnál.
A tétel természetesen fordítva is érvényes, hiszen attól, hogy valaki elméleti tudással megfelelőképpen felvértezett, még nem biztos, hogy jobb szakember, mint mondjuk az alacsonyabb képzettségű, de a szakma gyakorlati oldalán jártasabbnál. Mindez csak egyik vetülete annak a helyzetnek, amellyel a munkát keresők szembesülnek. Mert szóvá lehetne tenni azt is, hogy – főleg a mostani ínséges időkben – az érintettek mennyire kapnak kapva az alkalmon, amikor valamilyen kínálattal találkoznak az elhelyezkedésre, pontosabban és kissé közhelyesebben szólva: a kenyérkeresésre.
Gyakori ugyanis, hogy a munkanélküli eleve elutasít olyan ajánlatokat, amelyek mondjuk szakmai vagy jövedelmi szempontból nem felelnek meg elvárásainak. Mondván, hogy nettó hét-nyolcszáz lejért ki sem mozdul otthonról. Márpedig tudni kell, hogy képzettség, diploma ide vagy oda, senki sem igazgatóként vagy vezető menedzserként vagy jól fizetett alkalmazottként szokta kezdeni a kenyérkeresést, hanem az úgynevezett szamárlétra alján.
Pocsék fizetéssel, filléres gondokkal és sok-sok vesződéssel. Ahonnan viszont bizonyítás esetén el lehet indulni felfelé. Bér tekintetében is. A kérdés csupán az, hogy az érintett meg akarja-e tenni az első lépést, vagy sem. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az 1989 előtti évtizedekhez képest (amikor a szakközépiskolát, gimnáziumot, egyetemet végzőket azonnal kihelyezték valahova a szocializmus építésére) a diploma ma már nem azonnali munkahelyet jelent. De esélyt talán mégis.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok