2008. november 14., 12:512008. november 14., 12:51
Persze szó sincs arról, hogy sajnálnák az ingatlanbefektetőktől a profitot. Ami azonban Romániában az elmúlt néhány esztendőben az ingatlanpiacon történt, az már mindennek nevezhető volt, csak természetesnek nem. A gazdaság fellendülése a telek- és lakásárak olyan mérvű emelkedését vonta maga után, amely az átlag, bérből és fizetésből élő polgárok számára még a távoli álom kategóriánál is távolabbra sodorta a saját lakást. Az eszelős ingatlanárak pedig a lakbérekre is rányomták a bélyegüket – aki valamelyik egyetemi városban, de főként Kolozsvárott szeretett volna lakást bérelni, egész regényre való történetet tudna mesélni a 150–200 euróért kínált, alig bútorozott garzonlakásokról.
Az ingatlanlufi kipukkanása azonban még korántsem jelenti azt, hogy máris rohanhatunk megvásárolni az áhított lakást. A csökkenés nyomán ugyanis az árak még mindig csak kevesek számára elérhetőek, a jelenlegi átlagbérszint és a megszigorított hitelfeltételek a többség számára továbbra sem teszik lehetővé, hogy – akár bankkölcsön útján – lakást vásároljon. A megoldás talán a hosszú futamidejű, állami lakásprogramok, illetve a máshol már bevált, többgenerációs, akár ötven éven keresztül fizethető lakáshitelek bevezetése lenne. Ehhez azonban stabil, megbízható, befektetőbarát környezet, dinamikus gazdasági fejlődés és – nem utolsósorban – felelős gazdaságpolitika szükséges. Amíg mindezek hiányoznak, addig az átlagpolgár legfeljebb reménykedhet, hogy az árak addig zuhannak, amíg – ha máshogy nem, kisszékre állva – talán számára is elérhetőek lesznek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok