2009. április 03., 12:472009. április 03., 12:47
Ilyenkor minden előzetes információ és szakértelem híján is azonnal ostorozni kezdik az atomerőműveket, haszontalannak és veszélyesnek bélyegezve őket. Holott a szakértők szerint az apokaliptikus víziók, amelyek új Csernobillal riogatnak, enyhén szólva is túlzottak. Jelenleg ugyanis az atomenergia az egyik legtisztább és legkörnyezetbarátabb energiaforrás, és a baleset-megelőzési óvintézkedések nyomán statisztikailag valószínűbb, hogy hamarabb siklik ki a Nagyvárad–Kolozsvár-gyors, vagy omlik be egy pláza teteje, minthogy súlyos baleset következzen be egy atomerőműben. Ráadásul a többség azt sem tudja, hogy Csernobilban – ahol amúgy valóban nem felelt meg az atomerőmű a korszerű biztonsági követelményeknek – sem üzemszerű működés közben következett be a tragédia. A személyzet épp egy biztonsági tesztet akart végrehajtani leállított reaktorokkal, ám bizonyos tervezési hibák és emberi mulasztások miatt a kísérlet végül katasztrófába torkollt. A korszerű, nyugati tervezésű erőművekben hasonló baleset be sem következhetne a magas szintű biztonsági előírások miatt – ami persze nem jelenti azt, hogy soha nem történhet malőr, de azért igencsak kicsi a valószínűsége. Az is furcsa, hogy az ellenzők még olyan körülmények közt is nemet mondanának a tisztább és hatékonyabb energiaforrásra, hogy a hagyományos, rendkívül szennyező fosszilis energiahordozók egyre drágábbak és egyre inkább szennyezik a környezetet. A tiszta, és az atomenergiánál is biztonságosabb nap- és szélenergia alkalmazása pedig igencsak gyerekcipőben jár, hatékonysága ma még alacsony, ára viszont igen magas. Jelenleg – amikor a földgázt és a kőolajat már nemzetközi zsarolásra használják egyes hatalmak – Erdélynek szüksége van a biztonságos, környezetbarát és hatékony atomenergiára. Legalább annyira, mint a székelykapu-felújítási programra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok