Erdélyi atom

Ilyenkor minden előzetes információ és szakértelem híján is azonnal ostorozni kezdik az atomerőműveket, haszontalannak és veszélyesnek bélyegezve őket. Holott a szakértők szerint az apokaliptikus víziók, amelyek új Csernobillal riogatnak,  enyhén szólva is túlzottak. Jelenleg ugyanis az atomenergia az egyik legtisztább és legkörnyezetbarátabb energiaforrás, és a baleset-megelőzési óvintézkedések nyomán statisztikailag valószínűbb, hogy hamarabb siklik ki a Nagyvárad–Kolozsvár-gyors, vagy omlik be egy pláza teteje, minthogy súlyos baleset következzen be egy atomerőműben. Ráadásul a többség azt sem tudja, hogy Csernobilban – ahol amúgy valóban nem felelt meg az atomerőmű a korszerű biztonsági követelményeknek – sem üzemszerű működés közben következett be a tragédia. A személyzet épp egy biztonsági tesztet akart végrehajtani leállított reaktorokkal, ám bizonyos tervezési hibák és emberi mulasztások miatt a kísérlet végül katasztrófába torkollt. A korszerű, nyugati tervezésű erőművekben hasonló baleset be sem következhetne a magas szintű biztonsági előírások miatt – ami persze nem jelenti azt, hogy soha nem történhet malőr, de azért igencsak kicsi a valószínűsége. Az is furcsa, hogy az ellenzők még olyan körülmények közt is nemet mondanának a tisztább és hatékonyabb energiaforrásra, hogy a hagyományos, rendkívül szennyező fosszilis energiahordozók egyre drágábbak és egyre inkább szennyezik a környezetet. A tiszta, és az atomenergiánál is biztonságosabb nap- és szélenergia alkalmazása pedig igencsak gyerekcipőben jár, hatékonysága ma még alacsony, ára viszont igen magas. Jelenleg – amikor a földgázt és a kőolajat már nemzetközi zsarolásra használják egyes hatalmak – Erdélynek szüksége van a biztonságos, környezetbarát és hatékony atomenergiára. Legalább annyira, mint a székelykapu-felújítási programra.