VEZÉRCIKK – Folyik el a bodoki borvíz, és senki sem tudja arra kényszeríteni a bukaresti tulajdonost, hogy ha már megvásárolta a töltőüzemet, akkor folytassa a méltán híres ásványvizek palackozását.
2016. november 28., 10:022016. november 28., 10:02
Amennyire abszurd, sajnos épp annyira a szomorú valóságot mutatja a fenti mondat, a helyzetet pedig még Monty Pythonibb magasságokba emeli, hogy a vállalkozó azt mondja, nem tudott arról, hogy fizetnie kell a kitermelésért, ekkora áron viszont köszöni szépen, inkább rothadjon meg az egész. És nem ez az egyetlen kudarca a rendszerváltás óta eltelt több mint két és fél évtized magánosításainak, az ásványvíz-palackozás és Kovászna megye pedig az ipar szinte valamennyi ágazatával és szinte valamennyi megyével behelyettesíthető.
A kilencvenes évek elején megkötött privatizációs szerződésekben még falból rögzítették, hogy a magánosítás feltétele a tevékenység folytatása, ám rövid idő után bebizonyosodott, hogy sem az, aki vállalta, sem az, aki megkövetelte nem hitt ebben egy másodpercig sem. Erdély- és Partium-szerte málladozó gyárépületek, valóságos szellemtanyák fogadják a nagyobb települések határában az arra autózókat, akad olyan is, ahol még a diktátort vagy a kommunizmust éltető táblákat sem távolította el senki. Talán mert nem származott belőlük haszna. A gépeket ellenben eladták ócskavasnak, az ablakok, téglák és más hasznosítható tárgyak pedig valószínűleg sok ingatlanban hirdethetik a „szocializmus dicsőségét\".
Persze ezek között az üzemek között szép számban találunk olyanokat, amelyek működtetését semmi nem indokolta, na már azontúl, hogy jó okot szolgáltattak a betelepítésekre. Ha az elkapkodott (azt hogy miért, most ne firtassuk, tudjuk jól mindannyian) privatizációktól meg is menekültek volna, a piaci verseny egy-kettőre bebizonyította volna életképtelenségüket.
A székelyföldi borvizek palackozása azonban semmiképp sem sorolható ebbe a kategóriába, és ezt jól bizonyítja a Hargita megyei töltőüzemek sikere is. Visszatérve például a bodoki példához: a licitre szintén jelentkező helyi és megyei önkormányzat valószínűleg jó gazdája lett volna a palackozónak, hiszen ott élve látják, mekkora kiaknázatlan potenciál rejlik még mindig a forrásokban. Most viszont azt mondják, hiába kínálja nekik bérbe a létesítményt a bukaresti vállalkozó, nem élhetnek a lehetőséggel.
Nem is lenne fair egyébként még fizetni is annak, aki nem tudta, mire vállalkozik. Inkább a jogszabályi környezet szorul sürgős módosításra, hogy ne adjon lehetőséget a hasonló visszaélésekre, legyenek azok szándékosak. vagy sem, ne nyílhasson többé lehetőség arra, hogy egy térség meghatározó brandjét büntetlenül felszámolhassák.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!